Így terveztétek az életeteket? Változtatnátok? Boldogok vagytok? 36 éves nő vagyok. Sokszor kógondolokozom mostnaában ezen, hogy vajon merre megyek, boldog vagyok e, ezt akartam e.
"Az emberélet útjának felén,
Egy sötét erdőben eszméltem önmagamra,
Mivel az igaz utat nem lelém."
Dante -(Weöres értelmezésében)
Tegnap 21.42-es vagyok
Kaptam egy privát üzenetet.Amit meg is köszönök.
" Hát mivel nem ismerem a konkrét helyzetedet, ezért nem tudok konkrét tanácsot adni, remélem egy általános megteszi.
Írd le a céljaidat. Hogy kell kinéznie egy célnak? Kezd egy határidővel és utána egy pozitív állítás, pl.: 2012. augusztus 31-én már az új munkahelyemen dolgozom. A legjobb, ha az állítás jelen idejű. Utána gondold végig, milyen úton juthatnál el a célodig, készíts hozzá egy tervet. Végül pedig kezdj hozzá a megvalósításához."
Kedves volt aki az üzenetet küldte,hiszena jó szándék megvolt benne.
De úgy látszik nem olvasta el figyelmesebben amit írtam.
Írtam,hogy változtatnék,de nem lehet.Nem mindenki tud.Leírtam miért.Mert nincs pénzem egyetemre,és bár dolgozom,de a szakmámban nincs tovább fejlődés.
Azt is megírtam,hogy hiába mennék új munkahelyre ott sem lenne jobb a helyzet.Ott is csak azt csinálnám amit eddig,csak más helyen,más kollégákkal.Ezért az a tanács,hogy írjam le a terveimet,hogy X időre új melóhely,nos ez felesleges.Mert nem ez a lényeg.Hiába írom le,hogy 2013.januárjában a Média Markban szeretnék dolgozni mint bérszámfejtő irodista ha nincs
1: protekcióm,ismerősöm,rokonom aki bevinne
2.ha nem vagyok bérszámfejtő-
Most írhatnád,hogy akkor menjek tanfolyamra.Akkor megint ott vagyunk az elején.Nincs több százezrem egy tanfolyamra.A szakmám könyvkötő.Aki szintén az,az tudja,hogy ebben a szakmában nincs ranglétra.Itt nincs feljebb menés a létrán.Szóval hiába megyek egy új nyomdába ott is könyvkötő maradok aki egy hajtógatő gép mellett dolgozik 12 órát--
Szóval változtatni,de hogyan??????Ne mindenki tud,ha nincs rá keret,és nincs segítőszándék..De gondolom nem csak én vagyok így ezzel...
Még egyszer köszi a privát üzenetet.Azért linkeltem ide,és azért itt válaszoltam,mert így mások is okulhatnak belőle,vagy esetleg másoknak bejön a tanácsod.Én a listára leíráson már rég túl vagyok.
üdv
Kedves hozzászóló!
A változás a fejben kezdődik el. Úgy látom, te már eldöntötted, hogy nem tudsz változtatni, mert ezernyi akadály van az utadban. Pedig változtatni csak te tudsz! A pénzt könnyedén elő lehet teremteni: például mondj le olyan dolgokról, amik nélkül meg tudsz élni, és amik nem annyira fontosak számodra, mint mondjuk a karrier.
Látom nem vagyok egyedül. Agyalok mindig hogyan változtathatnék. Nekem nem a mindennapokkal van gondom. Jó életem volt, nem voltam gazdag de ott éltem ahol akartam, külföldön tengerparti országban, itthoni viszonylatban "csóró" voltam, de BOLDOG. Hoztam egy döntést egy családtagom halála után, és azt hiszem rosszul döntöttem. Itthon maradtam, férjhez mentem, gyereket szültem. Mindezt 3 év leforgása alatt. Gyors volt, bár soha semmit nem latolgattam sokáig, de itt nagy a tét. Az életem. És most lassan lassan úgy érzem meghalok, elhervadok, elpusztulok...mennék, de nem lehet. És ez borzalmas.
Ez a jelen. A múltbéli terveimet le sem tudnám írni, mert nem voltak Sosem volt motivációm, már a továbbtanulásnál bukásra ítéltem magam, és az anyám sem terelgetett. Gimi végzés, utána rögtön meló, szakmám nincs, itt lógok a levegőben. Szar. Élek a férjem mellett, az ő fizujából, az ő városában, az ő házában. Élek egy olyan életet amit sosem akartam:-/
ma 14:12
Na erről beszélek kérdező.Az ember úszik az árral,és amikor elért egy bizonyos kort,rádöbben,hogy mit is rontott el.
Írta valaki,hogy a változás fejben dől el.Ez nem egészen így van.Az ember mindig akar változni.Ezzel nincs is gond.Hiszen a kérdező is változtatna és én is.Ez már rég a fejben van.
Hogy le kell mondani dolgokról?Mégis miről??Az én estemben végképp nem tudom,hogy miről mondjak le,hisze semmi extra dolog nincs.Évek óta nem járok szinte sehová.Nyaralni már nem is emlékszem mikor voltam.Nem járok edzésre,sem fodrászhoz,nem veszek sminket.Ruháim ezer évesek,de vigyázok rájuk,így vásárolni sem vásárolgatok.Nincs mobiltelefonom,és kábel előfizetésem se.Internet is csak azért van mert a párom a munkahelyétől kapja vagyis ez is ingyenes.Csak dolgozom,fizetem a lakbért,és nevelem a fiamat.Igazából fogalmam sincs miről kéne még lemondani.Talán ne egyek? Ja! hiszen már az egészséges táplálkozásról is lemondtam.Gyümölcsöt csak a fiam eszik.Ha alaki ő egyen egészségesen.
Kedves kérdező.Te miről tudnál lemondani??Pénzről??Gyerekről??férjről???Mi az ami neked luxus,és megvan neked?? Akkor esetleg te is tudnál változtatni????
Sokszor tényleg nem értem,hogy miért hiszik azt,hogy sokan jól élnek? mert ide a gyakorira írnak??Én mondjuk azért,mert nem járok sehová,és ez ingyen van..
A fejben eldőlés nem arról szól, hogy eldöntöd, hogy változni akarsz. Ez az első lépés. Utána abba kell hagynod a "úgysesikerülözést". Ha akarsz változtatni, és tényleg mindenre kész vagy érte, akkor igenis, sikerül. Ezt saját tapasztalatból mondhatom.
Akkor itt egy jótanács a pénztaláláshoz (bár sokan úgyis lehurrognak érte, és azt fogják mondani, hogy lehetetlen - nekik üzenem, hogy számukra biztosan az): A jövő szegénye a maradékot teszi félre. A jövő gazdaga félretesz, és a maradékból él. Itt jön képbe a 70/30-as szabály: a bevétel 10%-át tedd félre a jövőre; 10%-át fektesd be (akár tanfolyamokra, amikből aztán nagyobb hasznot húzol); 10%-át add a társadalomnak (jótékonyság). Mi legyen a maradék 70%-kal? Abból élsz.
Sokan ott rontják el, hogy mindenkinek fizetnek: a cipésznek, a péknek, az árusnak... mindenkinek, kivéve önmagukat.
Végül legyen itt egy idézet Fordtól: "Akár azt mondod, meg tudod csinálni, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad van."
Lemondani a gyerekemen kívűl mindenről letudnék. Gyerekről is lemondtam volna ha nem születik meg...ezzel azt akarom mondani, hogy én nem nagyon akartam gyereket, a párom volt az aki nagyon akart. Én azt hiszem le tudtam volna élni az életemet gyerek nélkül. De mivel már itt van, és mindennél jobbn szeretem róla nem tudnék lemondani. De sok minden másról letudnék ahogy le is mondtam, azért cserébe, hogy úgy éljek mint egy madár. Szabadon.
De a konvenció...talán nem is ez a jó szó rá...bedarál, bekebelez. Beálltam a sorba, és most csak némán sikítok, mert ne akarok ott állni.
Hogyan változtatnék? Nem merek. Fogjam az 1 éves gyerekemt, és lépjek le? Férjemmel mi lesz? Neki jó itt, ő ezt szereti, tuti meló, jól keres, nincs főnök. Vigyem őt is? A "nyomorba" mit csinálna? Semmit, ő azt csinálná ott amit én itt. Nagy szart.
Maradok. Ma még.
Nekem eleinte volt ilyen érzésem, az első hónapokban..aztán már nem, elfogadtam, hisz döntöttem, ő nem kérte, én is akartam, bár szerintem inkább az ösztön hiányzott. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy én csak beadtam a derekam.
De próbálom nem úgy érezni, hogy miatta nem haladok, miatta nem csinálom amit szeretnék, hisz ő nem lehet az életemben akadály, mert én az voltam apámnak, és tudom mennyit büntetett érte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!