Szerintetek van tökéletes élet?

Az a baj, hogy nincs objektívan tökéletes élet. Tehát mondhatom, hogy nekem tökéletes az életem, mert sok pénzem van, sok szabadidőm, megyek állandóan mindenhova, viszont pasim nincs.

Számomra ez tökéletes, de nem mindenkinek az.

A boldogság elhatározás kérdése. "Tökéletes" nincsen, viszont olyan lehet amivel meg van elégedve. Ez fejben dől el. Tudom, közhelyek ezek de tényleg így van. Értékeld amid van, ne az után sírj amid nincs. Jómódú még simán lehetsz. Szerencs bármikor érhet és ha nagyon akarsz valamit akkor tegyél érte. Szerelmet pedig lehet pénz nélkül is találni.

Nekem közel nincs a tökéleteshez az életem, de boldog vagyok, mert amim van annak örülök és tudom, hogy a pénz fontos, de közel nem a legfontosabb az életben. :)

És ezt tapasztalatból mondom nem csak puffogom a bölcsességeket. :D

Attól függ. Ha úgy vesszük, így a harmadik X környékén van feleségem, nyolc hónapos lányom, házam és két autó a családban, egy nekem egy a feleségemnek. Jól fizet a mérnöki állás, neki is a tolmácsi, szeretjük egymást, a gyereket is. Szoktunk járni nyaralni. Mondhatjuk, hogy tökéletes? Talán. De jól be kell osztani a szabadnapokat. A szüleim a Dunántúlon élnek, én pedig Pest megyében, ide köt a munkám. Jó lenne gyakrabban látogatni őket. A feleségemről nem is szólva, ő nem magyar. Nagyon szeret engem, szereti Magyarországot, de ha évente kétszer hazamegyünk sírva búcsúzik a bátyjától és a szüleitől. Gyakorta járok Franciaországba kiküldetésre, amit meg is fizetnek rendesen. De nagyonf fájt, amikor pont az apám születésnapján kellett Párizsban álomra hajtani a fejemet.

Hoztam már haza munkát én is, a feleségem is, igaz nem gyakran.

Elégedettek vagyunk? Igen, nagyon is. Tökéletes az életünk? Korántsem. Nem engedhetünk meg mi sem mindent magunknak, bevallom a magyar átlaghoz képest jól megy a szekér-az arab sejknél pedig csak felmosnánk. Az anyagiakopn túl, pedig leírtam mindent.

A tökéletes mindenkinek mást jelent. Egyetértek a 4-sel, azt értékeld, amid van. Rengetegen elégedetlenek az életükkel, de lehet hogy másnak pont az ő élete tűnik tökéletesnek. A magyar emberrel az a baj, hogy folyton sír és panaszkodik. Csak azon jár az agya, hogy mije van másnak, ami neki nincs, hogy szar az élete, hogy másnak mennyivel jobb. Egy éve költöztem haza külföldről a párommal. Csak azt hallgattuk, hogy mi hülyék vagyunk, minek jöttünk haza, jól elvoltunk kint, itt nem lehet élni, itt minden szar. Hát erre több válaszom is van. Az egyik, hogy ha ennyire szar, akkor ő miért nem megy ki? Az ajtó ugyanúgy nyitva van előtte is. Persze ilyenkor jönnek a szar dumák, hogy hát nem tudom a nyelvet, nem is nagyon akarok kimenni. Persze, az álmok itt dőlnek meg először. Kva nagy a szája mindenkinek, hogy milyen rossz, hogy nekünk mennyivel jobb volt kinn, stb,de hogy tegyenek érte valamit azt már nem. Sírni könnyű, azt bárki tud, de tenni valamit az álmaidért, azért hogy jobban élj az már nem is olyan egyszerű. A másik pedig, hogy saját bőrömön tapasztaltam, hogy a pénz nem minden. Kint voltunk, jól éltünk, mégis hiányzott valami. Hiányzott a család, a barátok a megszokott környezet. Hiába volt viszonylag gondtalan életünk, nem élveztük. Így belehúztunk amíg kint voltunk, gyűjtögettünk, hazajöttünk, dolgozok havi 87e forintért és boldog vagyok.

Lehet hogy zavaros voltam, a lényeg, hogy az álmokat nem elég megálmodni, tenni is kell érte. Ha meg erre nem képes valaki, akkor ne sírjon, hogy nem olyan az élete, amilyennek elképzelte.