Van értelme erőltetni ezt a babás barátságot?

Van egy anyuka, akivel ritkán, de összejárunk, viszont kissé az agyamra megy, hogy mindig túl akar licitálni. Az én babám hat hónapos, az ő fia három és fél.

Tudni kell, hogy a lányom nagyon gyors iramban fejlődik, olykor kissé ijesztően gyorsban is.

AMikor beszélgetünk, és megemlítem, hogy pl. a picúr felült, egyből rálicitál azzal, hogy "Ó, az ő kicsia fia születése óta feláll!"

Persze, amikor úgy tartják, hogy hozzáér valamihez a lába, akkor kinyújtja.

Mikor próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez reflex, megsértődött.

Így hanyagoltam a gyerek fejlődéséről szóló beszámolót, jobb a békesség elven.

De gyakorlatilag mindennel ezt csinálja... Érezteti, hogy lenéz, amiért én nem tudok szoptatni, viszont teljesen el van telve magával, amiért olyan extrahiperszuper babakocsit vettek nagyon olcsón az egyik ismerősüktől - a mi kocsink is szuper, csak annyi a különbség, hogy az övék egyedi gyártmány. Nem is ez a gond, hanem, hogy nincs hozzá mózes, csak bébihordozó, ebben tologatja a gyereket napi 6-8 órát is (mert abban is alszik napközben a pici), én viszont megemlítettem neki, hogy ez nem biztos, hjogy jó, mert nem lehet rendesen odacsatolni a vázhoz a hordozót, és alapból nagyon könnyű a váz, könnyen megbillenhet.

Megint lecseszett, hogy én biztos csak féltékeny vagyok, holott tényleg csak a jó szándék vezérelt... (Az már csak a sors fintora, hogy az egész múlt hetet kórházban töltötték, mert a kicsi természetesen kiborult horodózval együtt a földre cirka másfél métert, hála az égnek semmi komoly baja nem esett.)

Ti mit tennétek? Próbálnátok erőltetni ezt a barátságot? Nincs más barátom, illetve vannak, de nagyon messze, mert nemrég költöztünk ide. Olyan jó néha mással is beszélgetni a babámon kívül, de megőrjít a csaj!