Miért tanácsolják annyian, h az emberek ne legyenek őszinték a párjukkal?

"Ha ezért elhagy, akkor vessek magamra"

Nem vagyok benne biztos, hogy egy "éles" helyzetben is így gondolnád.

A kapcsolatokban nem minden fekete és fehér és nem is vagyunk egyformák. Nagyon sok olyan élethelyzet van, ahol nem lehet olyan egyszerűen választani. Ne ítélkezzünk senki felett. Sok esetben jobb az, ha gondolkodunk mielőtt beszélünk. Mérlegelés kérdése szerintem.

Ha csak együtt aludt egy lánnyal egy szobában? Inkább nem akarnám tudni, mert hiába csak annyi volt, az bennem mélyebb nyomot hagyna. A tudatlanság ilyen esetben ok.

Ha megcsalna, azt akarnám tudni, igen. Persze akkor, ha rendszeres. Mert a bizalmamat 1x lehet eljátszani, nincs többé, hiába szeretem.

De azért ne mondja el, hogy neki ne legyen bűntudata többé. Ha egyszer hibázott: viselje élete végéig a terhét, engem ne terheljen vele!

Sok esetben legegyszerűbb lenne nem 'hibázni'. (Igen, tényleg nem olyan nehéz az önmegtartóztatás, mint a lelkiismeretfurdalás).

Szerintem a tetteink előtt érdemes mérlegelni, nem(csak) a tettünk után és a színvallás előtt. (itt a megcsalásos esetekre gondolok, nem a linkelt kérdésre)

Én az őszinteség, a hűség híve vagyok. Mindennek van emberibb módja is. A megcsalásnak (és más, hasonló 'dolgoknak') 3 áldozata van: a megcsaló, a megcsalt, és a kapcsolat. Nyilván, ha vagyunk olyan 'erősek'(vagy gyávák?), akkor csak mi szenvedünk(?) a lelkiismeretfurdalás miatt, de a kapcsolat két emberből áll, és ha az egyik meginog, annak bizony hatása lesz a másik félre is.

Talán ez így túl fekete-fehér, de mégis a tisztelet egyik legszebb kifejezési módja, mindemellett egyáltalán nem kivitelezhetetlen úgy bánni a párunkkal, ahogy szeretnénk, hogy ő bánjon velünk.