A vallás és a tudomány ellensége egymásnak?

Elvben nem. Gyakorlatban az emberek teszik azzá őket, az ostobaságukkal, és ez mindkét oldalra igaz, főleg igaz volt ez a múltban. Sztem az alábbi szöveg idevág:

"...Az Egyház e biztos meggyőződéstől vezetve nagy megbecsüléssel és tisztelettel tekint rátok, akik a kultúra építői és terjesztői vagytok. Tevékenységetek különleges méltóságot kap már a teremtés rendjében, és fontos szerepet játszik a kegyelem rendjében. Az Egyház mindennek tudatában elismeri és követeli a tudományos kutatás és a művészi alkotás szabadságát és autonómiáját. A történelem arra tanít bennünket, hogy igen káros, ha a szellem tevékenységét megbénítják azzal, hogy az uralkodó ideológia kővetelményeinek szolgálatába állítják.

A kultúrának szüksége van az igazi szabadságra még a vallásos hittel szemben is. Mert két megismerési rend létezik: az ész és a hit rendje. A különböző szaktudományok a természeti jelenségeket és azok kölcsönhatását vizsgálják. De a jelenségeken túl a filozófiai ész eljuthat Isten bizonyos fajta ismeretére, aki a világmindenség alapja. Ám csak az isteni kinyilatkoztatás, a hit tárgya vezet be bennünket Isten életének misztériumába. Ész és hit ugyanarra az őseredeti Igazságra törekszenek, amely nem mondhat ellent önmaagának. Ezért amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor minden bizonnyal vagy a kulturális tevékenység vagy a hitből táplálkozó reflexió túllépte a saját illetékességi körét, nem vette figyelembe saját módszere követelményeit.

Sajnos néha a keresztények sem vették kellőképpen figyelembe a tudomány és a művészet jogos autonómiáját, így viszálykodások, viták és ellentétek keletkeztek. Ez sokakban azt a hiedelmet keltette, hogy a tudomány és a hit ellentmondanak egymásnak (vö. Gaudium et spes, 36; továbbá 56, 59). Ennek nem szabad megismétlődnie a jövőben... " II. János Pál pápa

Nem, ismerek nagyon művelt, kulturált, nagy tudású papokat, lelkészeket, akik azt vallják, hogy a tudomány és a vallás kiegészíti egymást, ugyanazt mondják el, csak más kifejezésekkel, más képekkel. Van olyan orvos, aki imádkozik műtét előtt, vagy hálát ad Istennek a sikeres műtétért.

A buta, ostoba emberek gondolkodásmódjában természetesen a vallás és tudomány ellenségek, de az okos ember számára nem az.

Nemtom mennyire ősi, de ellenségek, ez biztos. Voltak erről izgi felmérések, és a statisztika szerint minél magasabban iskolázott volt egy személy, annnál kevésbé volt jelen az életében a hit, meg aztán kifejezetten a tudományos életet képviselők körében már elenyésző. Most lehet itt Newtonnal jönni, de aztán lehet h ennyi is :-)

Hát sztem egyszerű a magyarázat: aki tudományos területen mozog ill. értelmesebb ember, az nem fogad el feltétel nélkül minndenféle vallásos feltételezést, hanem annál racionálisabb ok-okozati összefüggéseket keres, és valahogy a realitáshoz több köze van.

Ez egyébként személyes tapasztalatom is. A hit egy amolyan jó kis kapaszkodó, egy búvóhely azon emberek számára, akiknek a realitás nem való, vagy nem szeretnek szembesülni vele.

Aki szerint a vallás (legyen az bármilyen) és a tudomány ellenségek, az önmagáról állít ki szegénységi bizonyítványt. Jelenleg egyáltalán nem ellensége a kettő egymásnak.

Én is végigolvastam Dan Brown könyveit, mégse hiszem, hogy ellenségek lennének. Annál értelmesebb embernek tartom magam. Ismerek jelenünkben nagyon nagy tudású embereket (nem csak vallási vezetőket) erős hittel, és a történelemben is volt erre példa, nem csak egy vallás van, és mindegyikből volt már.

A buta ember nem látja a vallás és tudomány között azt a kapcsot, amit az okos igen. A kettő ugyanazt írja le, csak más képekkel. Mondhatjuk azt is, hogy a tudomány egy regény, a vallás pedig egy vers, a tudomány egy dal, a vallás pedig egy tánc.