Amikor ránéztek egy kisgyerekre (és tudj. átok, hogy egyszer felnő és egy bunkó, nagydarab. stb ember lesz belőle) hogy tudj. átok szeretni?

ma 01:01

:D Persze, hogy megengedem. Hát nagyon köszönöm, jól esik a tudat, hogy más is így gondolkodik, mint én. :)

Én sem gondolkodom, minden gyereknél így, persze. Vannak tüneményes, kedves, kisgyerekek. A tévében is szoktam nézni ezeket a kis árvákat, akik pl. földrengés miatt vesztették el a szüleiket. Szívem szerint úgy örökbe fogadnék egy ilyen kis "szerencsétlen" kis gyereket. Biztosan nagyon tudna értékelni mindent, amit kap...

A másik, visszatérve azokra, akiket nem szeretek. Rokonlátogatás. Van két kis gyerek, az egyik 7 éves, tüneményes, kedveske, mosolygós a másik a legkisebb 3-4 éves, az apja elkényeztette, már most hihetetlenül önző és szeretetlen, egy mosoly nincs az arcán, viszont hihetetlen módon tud "cigánykodni" bocsánat a kifejezésért. Amikor megyünk ugye puszi mindenkinek. Ez a kisgyerek, meg elfordítja a fejét.Én meg amúgy sem vagyok az a típus, aki erőlteti magát a kisgyerekre, szeretem, ha a kisgyerek közeledik először. Ha nem akarja, akkor nem erőltetem a puszit. Megvárnám, hogy Ő kezdeményezzen. De ezért kiül az arcomra az unszimpátia, ami lehet, hogy oldódna egy idő után, főleg ha nem kellene erőltetni azt a puszit. A szülőkön meg látom a sértődést, hogy nem erőltetem a puszit és nem járok a kedvébe az amúgy is elkényeztetett kölyküknek... Már két éve nem találkoztunk...

Nagyon köszönöm a további válaszokat! Nagyon jót ír a 6:32-is! Igen.

Egészen pici korban látszanak már a személyiség típusok, természetesen. Egy „szomszédunk” kisfiára vigyázott anyukám, vagyis próbáltuk szoktatni szülői felügyelet mellett, hogy szokja az új környezetet, anyukámat stb.. A kisgyerek akkor volt talán 1-2 éves, már járt és már beszélt is, valamennyire, nem emlékszem pontosan. De, abszolút a maga tiszta kolerikus személyiségével adta tudtunkra, hogy nem érzi jól magát, hisztizett, (ordított) elvörösödött és szó szerint a földhöz vágta magát. Én akkor azt mondtam, hogy megőrülnék, ha nekem ilyen gyerekem lenne. Szerencsére, nagyon jó apja van. Természetet járnak rendszeresen és mindenbe be van vonva a kisgyerek. Emlékszem 4 évesen elmentünk és a kisgyerek a 3-4 kilométeres utat, végig szinte szaladta velünk. Most is azt látom, nagyon szépen nevelik és visszafogták a kolerikusság negatív jellemzőit illetve pozitív irányba terelték. Hihetetlenül egyenes kis fickó lett :) Aki, ha sétálok az utcán, már messziről köszön és érdeklődik,hogy hogy vagyok. Most 6 éves :) Szóval csodálatos :-) A szülőkön nagyon sok minden múlik, minden…

ma 09:33, 38-as

Nem egészen értelek, vagyis kapizsgálom. Ha jól értem, és írod is, "alkalmazkodsz" helyzetekhez, emberekhez, de nem adod ki magad, egyes esetekben? Hát ha jól értem, ez jó. A legtöbbünk ezt csinálja. De miért gondolod, hogy azt gondolnám, hogy fa@kalap vagy? :D Ez egyáltalán nem biztos :)Csöndes vagy és "nagyképűnek" tűnsz? Vagy fel vettél egy felszínes, laza maszkot? De hát azoknak biztosan megnyílsz, akit szimpatikusnak érzel a zsigereidben. Illetve automatikusan megnyílunk, olyan pozitív rezgéseket küldünk,( még ha nem is szándékos, mert még nem bízunk és a csigaházunkban vagyunk )az felé, akivel egy-hullámhosszon vagyunk, hogy a másik is levágja egyből. :-) Vagy nem? :) Talán ez sem olyan fekete-fehér. Figyelj az biztos, hogy előfordul velem, hogy az, aki először nagyon szimpatikus arról kiderül, hogy egy hazug, jellemtelen ember és kiábrándulok pár alkalom után. (Nem fiú-nő kapcsolatról beszélek, hanem általában) És van a másik, hogy valaki nagyon unszimpatikus és arról derül ki, hogy igazából a mély rétegek alatt egy hihetetlen jó fej és rokonlelkek vagyunk :)és őt fogom a legjobban bírni:)

10:27

Hú Nagyon jót írsz! Valóban hordozza a tiszta „ragadozót” milyen jó megfogalmazás, tetszik. Igen, a gyerek őszinte, kimondja, amit gondol, és nagyon kegyetlenek tudnak lenni, ha valakit gyengébbnek éreznek. (Én már csak tudom, átéltem, általánosban alsóban és már óvodában is) És igen, minden a szülőkön múlik, hogy következetesen neveljék, tereljék szó szerint.

Annyiszor álmodozok azon, ha lenne gyerekem, hogy nevelgetném. Egy biztos, hogy a rendszeres testmozgásra szoktatnám velünk a szülőkkel együtt. Minimum kéthetente lenne közös program a természetjárás és ez mellett már egészen baba korától megtaníttatnám úszni és beirattatnám sportolni, de nem erőltetném, hogy versenyszerűen csinálja, csak csinálja… Hogy egészséges legyen, ha felnő és legyen kitartása, legyen szocializált, ami később hozza meg a maga jutalmát, kapcsolatok, barátok stb Vinném mindenfelé, hogy széles legyen a látóköre stb..