Kíváncsi vagyok a véleményekre: a mai világban mikortól számít valaki írónak, költőnek?

Nem attól író valaki, hogy megjelent egy vagy több műve. A megjelenés ugyanis jórészt szerencse és pénz kérdése. Az pláne nem feltétel, hogy az írásaiból éljen meg, mert ha így definiáljuk az "író" fogalmát, akkor Magyarországon talán egyetlen író sincs!

Akkor vagy író, ha megírtál legalább egy regényt, készre, befejezettre, akkor is, ha még nincs kiadva. És ha nem látsz esélyt a megjelentetésre, akkor jelentesd meg elektronikusan! Küldd be a Magyar Elektronikus Könyvtárba, vagy nyiss egy honlapot s tedd fel rá, hogy mások olvashassák.

Ezt egy író mondja neked, én ugyanis író vagyok. És nem egyetlen könyvet írtam már, hanem nagyon sokat.

18:25

És ha írtam egy rakás aforizmát?

Mit jelent az, hogy "rakás"?! Hány darabot? Tízet vagy huszat vagy szóval mennyit?!

Szerintem ha akár kétszázat is írtál belőle, attól még nem vagy író. Ahhoz hogy író legyél, KÖNYV kell. Nem feltétlenül megjelenve, de mindenesetre egy könyv méretű (terjedelmű) alkotás. Amennyiben olyan rengetegsok aforizmát írtál, hogy abból kitelik egy átlagos méretű könyv, akkor az más, akkor már lehetsz azzal író, amennyiben ezeket egybeszerkeszted valami logikus,olvasható rendszerbe. De ehhez temérdek aforizma kell, mert egy könyvbe nagyon sok fér bele, szóval néhány tucatnyitól még nem vagy író.

08:43

Több százat, 2 füzetem betelt vele és vannak egyéb írásaim is, vezetek egy füzetet ahová az érdekes észrevételeim írom le és fejtem ki, írok naplót egy 400oldal terjedelmű bőrkötéses könyvbe, írtam meséket, hamis naplót is elkezdtem írni, befejezetlen könyveim és novelláim is vannak.

Azzal semmire sem mész, ami "befejezetlen". Mindent be kell fejezni, mert csak kész műveket lehet kiadni.

Tehát ha annyi temérdek aforizmát írtál, akkor nincs más dolgod, minthogy ezeket begépeld a számítógépedbe, egy szövegszerkesztőben összeszerkeszd, aztán küldd be a MEK-be.

A formázással-tördeléssel nem kell különösebben foglalkoznod, mert az úgyis megváltozik majd, amikor a MEK dolgozói átkonvertálják az anyagodat különböző fájlformátumokba.

Idézet a MEK honlapjáról:

"A MEK gyűjteményébe örömmel veszünk elektronikus publikációkat vagy digitalizált dokumentumokat, amennyiben azok megfelelnek a gyűjtőkörnek (magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású, kulturális, oktatási vagy tudományos célra alkalmas, teljes művek), a támogatott formátumoknak (HTML, XML, Word, RTF, ODT, PDF, DjVu), a minőségi és terjedelmi követelményeknek (nyelvhelyesség és helyesírás, legalább 30 nyomtatott oldalnyi/100 ezer karakternyi szöveg), és a copyright sem tiltja a nyilvános terjesztésüket (élő vagy közel kortárs szerzők esetében írott vagy e-mailben küldött hozzájárulás szükséges a jogtulajdonostól ill. a kiadótól, vagy pedig választhatnak egyet a Creative Commons licencek közül)."

Ha tehát az aforizmáid összesen kitesznek 100 ezer karakternyi mennyiséget, akkor könnyedén lehetsz velük író!

Ha a MEK-be be akarod küldeni az elkészült művet, e linken teheted meg:

[link]

S amikor felrakták a honlapjukra, a gyűjteményükbe, (ennek időtartama változó, 2-3 héttől kezdve lehet akár néhány hónap is) akkortól teljes joggal mondhatod, hogy immár író vagy, mert teljesen hivatalosan része vagy a kortárs magyar szépirodalomnak!

A linket megadtam, a módszert leírtam, úgyhogy most már minden csak rajtad múlik, öregem!

Érdekes kérdés. Az irodalomhoz nem értek annyira, ezért azt mondom, vegyük Van Gogh esetét.

Van Gogh szinte egész életében festett, anélkül, hogy bárki megvette volna a képeit. (Összesen, ha jól emlékszem, egy képet sikerült eladnia.) Halálakor ennek ellenére azt írták az újságban, hogy "x éves holland származású FESTŐ öngyilkos lett."

Tehát, alapvetően azt hiszem, aki ír, az író/költő. Kivéve, ha giccset ír, mert akkor nem nevezhetnénk - szerintem - írónak, költőnek. Bár sajnos azt tapasztalom, hogy sokan vannak, akik giccset alkotnak, és a "hétköznapi ember" mégis költőnek, írónak vagy festőnek mondja őket. Ezért aztán, szerintem ahhoz, hogy valaki író vagy költő legyen, a művészet berkeiben kell mozognia. Hogy ezen belül szórakoztató vagy szépirodalom-e, amit ír, az már ilyen szempontból mindegy.

Megint más kérdés, hogy ebből él-e az adott ember, és tanulta-e valahol a "mesterségét". Ennek függvényében lehet amatőr és hivatásos író.

Én vitatkoznék ezzel az állítással. Nézzük csak meg, mit mond a Wikipédia a giccsről:

"A giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás.

A giccs egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, túlzások, szinesztézia (hatás többféle érzékre), az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. Jellemző rá az eredetiség és különösség hiánya. Az élet minden területén előfordulhat, az esztétika foglalkozik vele, de nem művészeti kategória, nem rossz, hibás vagy dilettáns alkotás, nem antiművészet, vagy avantgárd (bár ez utóbbiak nyíltan merítenek belőle[1]). Lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával."

Tehát a giccs lényege a fogyasztói igények kielégítése. Na de miért ne tarthatnánk írónak azt a valakit, aki olyasmit ír, aminek más célja sincs, mint kielégíteni a fogyasztói igényeket?! Hiszen az egész kapitalizmus a fogyasztói igények kielégítésére épül!

Az író is "munkásember". Dolgozó. Az a feladata, hogy írjon. Ez a munkája. Egészen természetes, hogy olyasmit ír, ami kell a fogyasztóknak, tudniillik ha mást ír, akkor a kutya sem fogja olvasni, tehát kár is volt írnia! Márpedig az az írás, amit nem olvasnak, halott írás, és nem tölti be a feladatát. Azaz, ha ezen elgondolkodunk, kiderül bizony, hogy a manapság legsikeresebb irodalmi művek és filmek bizony talán mindegyikére rá lehet húzni a "giccs" jelzőt. Például ott van a Harry Potter. Kétlem, hogy bármi különösebb "irodalmi érték" lenne fellelhető benne. Az azonban igazán hajmeresztő állítás volna, hogy aki megírta, az nem író!

Egyáltalán nem hiszem azt, hogy valami attól "igazi művészet", hogy annak nevezik a kritikusok és mindenféle irodalmárok, mindenféle elvont szempontok szerint. Sőt, merem állítani, sokkal boldogabb vagyok és sikeresebbnek érzem magamat, ha nagy tömegek lelkesednek a művemért miközben az irodalmárok esetleg giccsnek tartják az alkotásaimat, mintha ezen irodalmárok (akik semmiképp sem lehetnek többen mint néhány százan) pompás kritikákat ontanak a műveimről, ugyanakkor viszont a könyvesboltokban nem fogynak a könyveim, mert a kutyának sem kellenek!

A művésznek - s az író is művész - nem az a dolga hogy holmi "elefántcsonttoronyban" éljen, elvonulva a világtól, s elvont, életidegen szempontok szerint alkosson, miközben senki nem olvassa őt. A művészetnek mindig emberközelinek kell lennie, mert az emberekhez szól, s az emberekről szól.

Annak igazolásául hogy tudom mit beszélek, mert van tapasztalatom az írás terén, idelinkelem a Wikipédiás oldalamat, ahol egy csomó ingyen letölthető művemn linkjét megtaláljátok:

[link]