Csendesebb, visszahúzódóbb lányok, ti hogyan érvényesültetek a mai világban?

szerinted a tegnapi világban mi volt? ugyan ez mint a maiban.

a csendesség és mulyaság nem ugyan az. Attól hogy valaki csendesebb még lehet simán sikeres mindenben az életben.

Jó,azért túlzásokba sem kell esni.Az,hogy valaki nem csendes nem jelenti azt,hogy egy tróger tirpák.

És olyan formációban ennek semmi köze a fogyasztói társadalomhoz,meg a médiához ,hogy aki jobban ki tudja fejezni magát,nem málészájú az jobban is tud érvényesülni.Ez mindig így volt,amióta világ a világ. Főleg,hogyha emberekkel kell dolgoznod,nem ülhetsz kussban,nem szégyenlősködhetsz,fordulhatsz be a saját világodba egy munkahelyen.

A harsányabb embernek tudnia kell visszafogni magát,amikor szükséges,a csendesebbnek pedig kifejeznie magát amikor kell . Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál,senki nem tökéletes,mindenkinek vannak erősebb és gyengébb oldalai,és a gyengébbekre rá kell gyúrni. Az emberek között is farkastörvény van és volt is mindig.

A valóvilágos trógereket meg ne keverjük ide egyébként sem,mert szó sem volt ilyen embertipusról.

Én értem miről beszélsz. Én nehezen oldódom fel, de azért sokat fejlődtem az évek alatt. Ha tetszik a munka akkor képes vagyok vagány lenni és mosolyogva elmesélem miért jelentkezetem, milyen volt az előző munkahelyem és gyorsan találtam is munkát.

Viszont a párkeresés nehezebb dió, ott azt látom, ha nem vagyok nyomulós akkor egyedül vagyok, maradok, ez sok évig így is volt. Nehéz nekem kezdeményezni, több kapcsolatom volt, de társat még nem találtam akivel komolyabbra fordult volna, gyerek stb. Bár volt egy éltesebb pasim akitől sok mindent megtanultam. De ebben még fejlődnöm kell azért.

Nem okoz gondot az élet :) Mivel ilyen vagyok, ilyen a társaságom is, olyan szakmát is választottam, ahol nem hátrány, hogy ilyen a személyiségem.

A párom az egyetemen ismertem meg, öt éve vagyunk együtt. Előtte is volt pár barátom, és sokan udvaroltak is nekem. Ez egyébként szerintem nem attól függ, mennyire vagy csendes. Ha minden elfogultság nélkül nézem magam, szerencsés vagyok, mert szép arccal és elfogadható alakkal születtem. A divatot sose követtem, viszont mindig igyekeztem csinosan és nőiesen öltözni (szoknya, blúz minden mennyiségben!), de kerülöm a túlzásokat, mint a miniszoknya, mély dekoltázs.. érdekes módon a lányoktól rengeteg kritikát kapok, de a fiúknak tetszik :)

A munkakereséssel sem volt gondom. Gyakorlatilag ahova akartam menni dolgozni, oda mindig felvettek, kivéve egyszer bolti eladónak.

A "trükk" a következő: előre kell gondolkozni pár évvel, és növelni a munkaerőpiaci értékünket. Manapság egyre elterjedtebb az a nézet, hogy egy jó önéletrajz és interjú elég a munkába álláshoz, de ez nem igaz szerintem. Pontosabban nem csak ez a mód létezik. Az a lényeg, hogy ha eldöntötted, milyen irányba szeretnél továbbmenni, akkor tegyél meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legjobb legyél. Járj versenyekre, egy országos versenyeredményt már az önéletrajzba is be lehet írni. Ha még diák vagy, keress minél előbb szakmai jellegű diákmunkát. Ha egyetemre jársz, tdk-zz! Ha jól csinálod, a munkáltatót már nem is igazán fogja érdekelni az interjú, mert a tetteid és eredményeid önmagukért beszélnek!

Tény, hogy általában könnyebben felveszik a nagydumásokat, de épp ezért kell törekedni a kiemelkedő eredményekre. Azért is van sok azonos eredményekkel rendelkező munkakereső, mert sokan - sőt: legtöbben - nem tesznek semmit annak érdekében, hogy kiemelkedjenek az átlagból.

Az átlag pályakezdő például elakad ott, hogy kétéves munkatapasztalatot kérnek tőle. Velük szemben könnyű előnybe kerülni: dolgozni kell suli mellett. Ehhez kell az előrelátás!