Máshol is vannak ilyen idegengyűlölők? Hogyan lehet ezt
feloldani?
Ezt én nem igazán értem. Én egy megyeszékhelyen nőttem fel, most is itt lakom, de éltem a fővárosban is már. Engem úgy tanítottak, hogy a lépcsőházban, vagy hasonló helyen, szóval a házban, bárkivel találkozunk, illik köszönni neki. Sok helyen éltem már, de még nem volt olyan, hogy ne köszöntek volna vissza. Az elmúlt négy évben három különböző társasházban laktam (albérlet), mindig köszöntem mindenkinek, és mindenki vissza is köszönt. Más kérdés, hogy senkinek a nevét nem tudom, beszélgetés se nagyon volt senkivel, talán csak az előző házban, ahol lift volt, és volt egy nagyon beszélgetős kedvű bácsi, na vele párszor eldumálgattam. De a köszönés szerintem alap (kellene hogy legyen).
2012. ápr. 2. 11:53
Hasznos számodra ez a válasz?
Akkor én mit mondjak?? Budapesti lányként férjhez mentem egy vidéki sráchoz.Az első házunkat egy kis faluban (BP-től 70km-re ) vettük meg.A faluban szinte mindenki mindenkinek a rokona,és mi az idegenek oda költöztünk.
Én több mint 1 évig lelkesen köszöngettem,és annyira akartam valakivel összebarátkozni,mert otthon egy csecsemővel nagyon magányos voltam.(Ugye akkor se internet,se mobil nem volt).De alig köszöntek,Volt aki tiszteletből visszaköszönt,de ennyi.Soha egy kedves,hogy vagy? kérdés nem hangzott el.A boltos nővel beszélgettem csak(ő sem helybeli volt,de őt elfogadták,mert ő volt az egyetlen egy boltos a faluban), ő mesélte,hogy idegeneket nem szívesen fogadnak be.Kell egy kis idő amíg megbíznak bennünk..Hát több mint 1 évig kellett várnom,hogy végre valaki beszélgessen velem..Sosem tudtam megszeretni,és megszokni azt a helyet.(el is költöztem onnan)
2012. ápr. 2. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
13/18 A kérdező kommentje:
12. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Nálam még nem telt le az 1 év, talán majd utána változik a helyzet. Én azért a munkatársaimmal jó viszonyban vagyok. De az érdekes, hogy ott is csak azokkal, akik nem itt laknak, hanem bejárnak. Úgy látszik, van még, ahol nagyon belterjesek, úgy értem, mindenki mindenkinek a rokona. Lehet, hogy itt is ez a helyzet, bár ahhoz talán nagy a lakosság száma, de ki tudja?
14/18 A kérdező kommentje:
12. Írtad, hogy nem tudtad megszeretni a környezetet. Hát nálam meg az a baj, hogy a helyet magát azt imádom. Jó levegő, erdők, hegyek, sokat kirándulok, futok, biciklizek. De az emberek, azokat szívesen kicserélném barátságosabbakra.
Sajnos Magyarországon akkor is idegengyűlölet van amikor egy magyar ember új városba költözik, hogyha külföldi akkor meg még nagyobb az unszimpátia.Nálunk , a szomszédba költözött egy osztrák család ,nagyon rendesen , segítőkészek , ők nyitottak és mi is nyitottak vagyunk feléjük.És sajnos van akik utálják őket csak azért mert osztrákok és törik a magyar nyelvet.
2012. ápr. 2. 12:04
Hasznos számodra ez a válasz?
16/18 A kérdező kommentje:
Igen, én is azt látom, hogy nem is kíváncsiak a "jöttmentre", hanem látatlanban elkönyvelték magukban, hogy az más, az rossz, azt ki kell utálni bármi áron. Én meg nem ehhez voltam szokva. De lehet, kénytelen leszek hozzászokni. Mert én hiába nyitok feléjük, ha ők nem.
Tudom mit érzel!
Itt Szlovákiában h...e magyar vagyok, Magyarországon meg k---a tót´.
2012. ápr. 2. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
Csak, hogy idézzek: "A városokban sokkal több paraszt lakik, mint falun."
Egy normális közösségben mindenki köszön mindenkinek.
Mindenkinek megvannak a maga sajátosságai.
A sok városi taj paraszt meg annyira nagyképű, hogy még köszönni se tud.
Nálunk megvan mindenkinek a feladata, én főzöm a pálinkát, a szomszéd autószerelő, valaki az egészségügyben dolgozik, stb.
Egy 500 fős településről
2012. ápr. 2. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: