Miért érzek vajon így? Lehet hogy úgy járok, mint az édesanyám? Mit kellene tennem, hogy jó legyen a közérzetem? Normális ez?

A suliban vannak barátaim, 16an vayunk egy osztályban, és valóban családias. De nagyon sokszor érzem magányosnak magam, sokszor "sírhatnékom" is van, máskor meg kicsattanok jókedvemben. Nem cigizek, nem járok bulikba, tipikus jókislány feeling, mégis kedvelnek. Akkormiért érzek így? LEhet köze annak, hogy együttélek depressziós anyukámmal, és kezdem produkálni a tüneteket? Nincs még barátom, de olyan jófejek a barátaim a suliban, hogy meghívnak magukhoz, és majd bemutatnak a rendes, szerintük kedves, hozzám való srácoknak. Plusz sulin kívül is vannak barátaim, nem is kevesen, csak keveset szoktunk már talizni, mióta eljöttünk gimibe. Az is nagyon megvisel, hogy anya depressziós.