Nem szemétség ez egy barátnőtől?

Én ugyan már kinőttem a tini korból, de az ilyen dolgok mai napig felbosszantanak.

Barátnőmmel szoktunk futni, ezért mostanában tartjuk a kapcsolatot. De amúgy máskor sosem hívna fel, vagy sosem invitálna találkozóra. Mindig én hívom őt telefonon, mindig én hívom el kávézóba is. És amikor találkozunk, akkor is csak az idióta élettársáról megy a duma...

Komolyan, sokszor már nagyon idegesít, de mégis úgy vagyok vele, hogy a barátnőm. Együtt nőttünk fel, és volt idő, amikor nagyon szerettem vele lenni. Az ember változik. Biztos nektek is voltak/vannak jó napjaitok együtt.

Persze, nagyon idegesítő dolog, meg szerintem pofátlan is. Na de mit tehetsz? Én beszéltem még anno barátnőmmel a problémámról, egy ideig figyelmes is volt, és időnként azért megkérdezte, hogy velem mi a helyzet. Aztán ismét elfelejtődött...Szerintem vagy elfogadod őt így, vagy nem barátkozol vele.

Ismerős...

Bármit mondok, ha komoly, fontos dologról van szó, akkor is, a barátnőm bámul bamba fejjel, nem reagál semmit, majd el kezd a saját dolgairól beszélni (2 barátnőm van, sajna mindkettő ezt csinálja...)

Ismerõs... Én mindig végighallgatom ha panaszkodik, meg ha az új pasijáról áradozik, általában ha talizunk mindig az õ dolgai a témák. Ha én szeretném kineszélni azt ami nyomaszt, csak les, alíg várja hogy abbahadjam, hogy õ folytathassa a fecsegést.

A kérdésedre a válasz igen, szemétség. Legalább megkérdezhette volna, hogy hogy érezted magad az úton, mit csináltatok. Utána õ is elmondhatta volna, hogy mi történt vele míg te távol voltál.