Mit élveztek abban, hogy piszkáljátok a másikat?

Úgy tetted fel a kérdést, mintha mindenki ilyen lenne... Elég szomorú, hogy vannak ilyen emberek, de az olvasók 90%-a nevében is kikérem magamnak a T/2-es megfogalmazásodat. Én nem bántok senkit, és nem is élvezném mások gyötrését.

Keress olyan társaságot, ahol normális emberek vannak, és tartsd magad távol az ilyen nyomoroncoktól. Mást tenni sajnos nem lehet. :(

Kedves kérdező!

Én is hasonló cipőben jártam, általános iskola felső tagozatában szopatott az osztályom. Ez az időszak nekem is négy évig tartott. Utáltam iskolába járni.

Viszont voltak barátaim. Az osztályban egy-két kevésbé népszerű, csendes srác barátkozott velem, az iskolán kívül is volt néhány barátom a korábbi iskolámból, nyári táborokból. Ez segített átvészelni azt a négy évet.

Tudnod kell, hogy négy év alatt nem fogják elbaszni az életedet. A személyiséged hat éves korodra kialakul, ha addig nem lettél teljesen elfuserálva, akkor ez a négy év nem számít hosszú távon. Sőt.

A saját példámat tudom neked elmondani. Amint kikerültem ebből az elbaszott közösségből, és új osztályba, majd egyetemre kerültem, minden megváltozott. Jobban megválogattam a barátaimat, újból magam lehettem. A négy év szívatásból pedig csak egy egészséges mértékű bizonyítási kényszer maradt bennem, és most, tíz évvel később, azt mondhatom, hogy az arcába röhögök bármelyik kreténnek, amelyik annak idején csúfolódott velem.

Sokkal többre vittem.

"azért tenni is kell hogy rádszáljanak keresd meg a hibát a készülékben ne csak másokat okolj"

Egy értelmes, motivált, jól tanuló ember egy csupa tahó pärasztból (moderátoroknak: ez miért csúnya szó?) álló közösségben már önmagában elég ok arra, hogy rászálljanak. Egyszerűen a bunkó pärasztok nem bírják, ha valaki látványosan okosabb náluk.

Amúgy teljesen meg tudlak érteni. Az én sztorim is ilyen. Rólam annyit kell tudni, hogy egy nagyon értelmes, mindig is legjobb tanuló "kisokos" srác voltam. Olyan, aki kicsi és rossz a sportokban, de minden rovarnak tudja a nevét és kitűnő tanuló. Ehhez még hozzájön az, hogy egy elég jómódú családban nőttem fel, amit az osztályom tudott. Az osztályom viszont csupa olyanokból állt, akiknek zűrös volt a családi hátterük és volt, aki tényleg nagyon durva körülmények között lakott. Pluszban még annyit rólam, hogy egy örök kutató, megkérdőjelező és különc vagyok, akinek már 12 évesen elvei voltak és tök más irányba ment, mint a többiek. Hát ne tudd meg. Nagyon rámszállt az osztály zűrös-graffitis-kolonc gyerek-keménymagja. Hajlamos voltam beszólni annak, aki nem tetszett, ami tovább rontotta a helyzetet. Belátom egyébként, hogy én is sok hibát követtem el, de közel sem voltam olyan g*ci, mint ők. Pokollá tették az életem.

Szívesen írnám le, hogy de most már minden oké, meg megtanultam harcolni és kiállni magamért és kezelni a hülyéket, de ez nem igaz. Mikor gimibe kerültem, a másik végletbe estem, próbáltam mindenkivel jópofizni meg vicces lenni, hogy elkerüljem azt a világégést, ami az általános végén volt, aminek a vége az lett, hogy a fél osztály már a gólyatáborban élből hülyének nézett. Azóta kb. nincs semmi tekintélyem. Jelenleg a végén járok a sulinak, amit marhára nem bánok. Ez az osztály is tele van cigis-piálós nagyszájú hülyékkel és egoista p1csákkal. Nem bírom őket és ők se engem. Biztos bennem van a hiba, mert olyan merev vagyok, mint egy 70 éves, de valahogy hányingerem van úgy általában az egész mai kamaszkultúrától. Bennem még vannak olyan őrült érzések, hogy az idősebbeket tisztelni kéne, hogy nem kéne hányásig inni, hogy egy lánynak normálisan kell udvarolni. De tökmindegy, mert úgyis a tömegnek lesz igaza minden korban és helyzetben. A tömeg meg rendszerint hülye.

Fogalmam sincs, mi lesz a történetem folytatása és vége. Most az egyetem következik, ezt a lehetőséget igyekszem nem elcseszni, bár nem sok reményem van rá, ugyanis képtelen vagyok beilleszkedni a legtöbb társaságba. Eredetileg egy vezető-típusú srác voltam, de mióta ilyen különc vagyok, nem tudok a középpontba kerülni, ami nagyon fáj, mert értelmetlennek érzem miatta az életem. Úgy érzem, nekem kellene az osztályprogramokat szervezni, nekem kellene diákképviselőnek lennem, nekem kellene a központi embernek lennem, akit mindenki bír és aki felelősen tud dönteni és segíteni tud másoknak. Mert egykor valóban ez voltam.

Tény, hogy igazán boldog már nagyon régen nem voltam, és társaságom sincs, szinte soha. Az a pár barátom, aki van, is inkább csak felületes barátság. Most ott tartok, hogy totál depresszióban vagyok egy ideje, annyit alszom, mint még soha, alig eszem, kimegy minden a fejemből, nem tudok a tanulásra koncentrálni, nem tudok dönteni és minden fontos döntést, mint pl. az egyetemválasztás nyűgnek fogok fel és tojok bele. Amikor hazajövök suliból, akkor a nap hátralevő részét itthon töltöm, némán gyűlölve azokat, akiket utálok és akikről tudom, hogy utálnak és néha rámjön egy dühroham, amikor bele kell ütnöm valamibe. Ez odáig vezetett, hogy hónapok óta fáj a kezem, mert egy ilyen alkalommal nagyobbat ütöttem a kelleténél. Azonkívül átkozódom amiatt is, hogy értelmes gyerek lévén egy lúzer vagyok, aki képtelen olyan lányt találni, aki szeretné, és akin az összes agyatlan drogos túltesz.

Nem tudom, hogy fog az egész végződni. Gyanítom, hogy valami őrültséggel.

Kérdező, te kiválóan írsz, és jó a helyesírásod. Ez fejlett érzelmi és gondolatvilágra vall. Erre próbálj építeni.

Hány éves vagy? Lány vagy? Milyen konkrét dolgaidba kötnek bele? Mivel gúnyolnak? Biztos vagy benne, hogy a magatartásoddal semmilyen módon nem adsz okot nekik a zaklatásra?

El fog tartani egy darabig, amíg felgyógyulsz ebből az állapotból, amiben jelenleg vagy. De ne add fel, itt te vagy az akinek igaza van.

Azt a jelenséget én is ismerem, amikor egy személy négyszemközt normálisan viselkedik veled, de amikor csordástul van ott, akkor g.cizik. Ez egy szociológiai/pszichológiai jelenség, egymást fűtik olyankor, megoszlik a felelősségérzet a csoportban. Ugyanazt a gonosz tettet nem meri a roh@dékja egyedül véghez vinni, amit csoportban megtesz. Próbálj magadnak _egy_ jó barátot szerezni, aki teljesen független a gyötrőidtől.

Egyébként amiről beszélsz és aminek te is ki vagy téve, vagyis az iskolai "bullying", azaz zaklatás egy nagyon komoly probléma az iskolákban. Itt van róla egy cikk, ezt olvasd el:

[link]

Tisztában kell lenned a jogaiddal. A zaklatás bűnügyi kategória, ami miatt fel lehet jelenteni az elkövetőket. Itt tudsz róla tájékozódni:

[link]