A magyarok közül sokan miért lopnak mindent mindenhonnan? Mi történt velünk?

10:01

"Nem vagyok magyargyűlölő"

Ha ez így lenne, azt kérdezted volna: "Miért lopnak az emberek?", vagy valami hasonlót.

Tekintsünk el a kérdésed megfogalmazásától, amely valóban nem a legszerencsésebb.

Tudod, az ún. "szocialista" rendszer, elsősorban is a Kádár-korszak, amely 1956 forradalma után méltán megrettent a magyar nép kirobbanó haragjától, szerette volna elkerülni, hogy a rendszerrel szembeni elégedetlenség ismét fegyveres felkeléshez vezessen. A politikai vezetés tudta, hogy a magyar emberek nem akarnak többé nyomorogni, üres üzletek előtt órákig sorban állni, az utolsó zsák terményüket is beszolgáltatni az állami szerveknek, ahogyan a Rákosi-rendszerben történt. Megtanult félni a következményektől, ezért - hallgatólagosan - egyfajta "kiegyezést" ajánlott a társadalomnak. Azt sugallmazta az a korrupt és basáskodó vezetői réteg (amely luxusvillákban lakott, külföldre járt, ingyen vadászgatott és használt bármit az országban), hogy ha a magyar "elcsór" ezt-azt a munkahelyéről (haza viszi a szerszámokat, anyagokat - hiszen hivatalosan az volt a jelszó: "Tiéd az ország, magadnak építed!" - vagy (ha közép- vagy felső vezető) a munkahelyi tehergépkocsival, ingyen szállíttat (munkahelyéről lopott) téglát a vikendháza építkezéséhez, a "magas" pártvezetés szemet húny efelett, csak fogja be a száját: ne akarjon politikai szabadságot, ne kritizálja a rendszert. Mintha cinikusan rákacsintott volna az emberekre: "Kaparja, kurta, neked is jut!" - magyarán: kis tételekben nem baj, ha lopsz - elég, ha nem teszed szóvá, hogy én ellopok mindent...nagy tételben. Főként a szabadságodat és az emberi méltóságod.

A forradalom sikertelensége kifárasztotta, elkeserítette a magyart. Megint csak nem lett függetlenség, szabad szó, demokrácia. Le kellett hajtania a fejét. És akkor ő is - cinikusan - megvonta a vállát, és arra gondolt: "hát jó. De akkor amit tudok, ellopok "ezektől"." Aztán valóban: hazavitt bármit, amit lehetett, főként, mert azt is látta, hogy nem a becsületes, hozzáértő munka visz előre, ad valamivel magasabb életszinvonalat, hanem, hogy ki mennyire "ül közel a tűzhöz": ki melyik párttitkár kegyeltje, vagy ki párttitkár maga is. Lassan, aztán, "vérévé vált" ez a tehetetlen és dacos lopkodás, amitől azóta sem szabadult meg sok magyar ember. Egy álszent, - másként kizsákmányoló - rendszer szabályosan korrumpálta, megrontotta, lealacsonyította: pitiáner kis tolvajjá tette, hogy neki is "vaj legyen a fején", így aztán ne tehesse szóvá a "nagyok" tolvajlásait. Szégyenletes és szomorú történet, de még ma sem ért véget, sajnos.

Ha ezt az előző válaszomra vonatkoztatod, hadd kérdezzem meg: felnőttként éltél-e már akkor? (Netán párttitkárként egy nagyobb gyárban?:D)

Ez ugyanis - történelem..a megfelelő következményekkel és hatásokkal.