Aki káromkodik, az tényleg nem művelt?!

"Esterházy Péter a mai egyik legtekintélyesebb magyar író "

EZ egyáltalán nem igaz, csak aleginkább futtatott. Ha trágárul ir, az nem stiluselem,hanem primitiv népszerüség-hajhászás.

Mellékesen az elképzelhetö, hogy valaki rossz szokásból trágár és emellett olvas szépirodalmat, de ettöl függetlenül aki trágár odon beszél, az kulturálatlan primitiv lény.

Elég szomorúnak tartom, hogy Magyarországon az emberek büszkék arra, hoyg mocskosan beszélnek, ahelyett, hogy emiatt szégyellnék magukat.

Aki káromkodik,az lehet művelt,de kulturált viselkedésű nem.

A kulturált viselkedés és a műveltség nem azonos.

szerintem nem kell olyannak állást foglalni nyelvi kérdésben, aki nem érti a nyelvet. A legtekintélyesebb azt jelenti, hogy neki az egyik legnagyobb a tekintélye. És nem azt hogy jó-e vagy sem. A káromkodás a nyelv része és ennyi. Tehát van funkciója. Aki a káromkodást üldözni az olyan, mintha a a nyelvjárásokat üldözné. A tömeges megütközés azért van, mert a lakosság modoroskodásra van nevelve. Ami viszont egyértelműen káros, mert önmagában társadalmi konfliktusokat szül a szentenciózussága miatt. Ide sorolhatjuk például az "aki káromkodik az primitív", "az igazi férfi ilyen meg olyan", az "olyan nincs, hogy csak az egyik fél a hibás", a "mai világban", "ezért tart itt ez az ország" stb. szólamokat. Szóval nem kell itt mindenkit rombolni a stupid dolgaitokkal.

A káromkodás indulatlevezetésre, önmagunk a dologtól való eltávolítására jó, segít összeszedni magunkat egy helyzetben. A csúnya beszéd másik szelete a trágárkodás például segít leküzdeni a félelmet. A rómaiak is erre használták, úgy tartották, hogy elűzi a szellemeket. A káromkodás veszélye, hogy mivel segít lereagálni az indulatot és túljuttat rajta, így az érzelmi állapot differenciált megfigyelésére nincs lehetőség, tehát egy idő után ha mindent káromkodással reagálsz le, nem fogd tudni megfogalmazni az érzéseidet. Ezért inkább csak akkor használatos, ha egy olyan érzésbe vagy élménybe ütközünk bele, amit már régóta ismerünk és nem akarunk vele időt tölteni, ezért elütjük egy káromkodással. Jellemzően negatív érzésekhez használjuk. A káromkodás (valaki szidása, például egy felsőbb hatalomé, vagy valamilyen fontos személyé "az isten b*ssza meg" stb) és a trágárkodás "f*szom kivan" és társai sznobságból vannak állandóan kritizálva. Illetve még azért, mert vagy egy erőltetett káromkodó beszédstílus, aminek a képviselői úgy olybá tűnnek, mintha folyamatosan indulatban lennének, és ez részben igaz is, mert az ok nélküli káromkodás állandóan indulatokat korbácsol a személyben. Vagy folyamatosan fenntart egy indulatot, például hogy "én jobb vagyok nálatok". Ezért minden káromkodónak magába kell néznie, hogy mi a káromkodása funkciója és hogy nem okoz-e benne problémákat a dolog.