Csak engem fog el a harag, és a sírhatnék ettől a képtől? 14/L

[link]

Amikor meglátok egy ehhez hasonló képet valami elfogja a szívemet. Nem tudom mi ez az érzés. Haragot és mérget érzek, ugyanakkor szomorú vagyok. Eszembe jut a Marosvásárhelyen töltött öt napom, amikor cserediák voltam. Azok az erdélyi emberek igazi Magyarok... És a románok ok nélkül folyamatosan beléjük kötnek! Megverik őket ok nélkül, beszólogatnak nekik, stb... Ez nekem rettenetesen fájt, amikor ott voltam, és ezt láttam.

Emellett van egy szerbiai levelező partnerem, aki szintén Magyar. Mesélt arról, hogy a Szerbek rettenetesen ellenségesek a magyarokkal, ok nélkül bántják őket. Ilyenkor dühös leszek. Miért bántanak egy embert ok nélkül, pusztán a nemzetisége miatt?? Ehhez nincs joguk!

Apukám volt Szlovákiában, és mondta, hogy amikor a benzinkúton egy palack vizet szeretett volna venni, a boltos leköpött az asztalra és nem is adott nekik semmit se. És egy rokonom mesélte, hogy egy ismerősét a Szlovákok csak azért megverték, mert magyarul beszélt. És ami a legszörnyűbb: a rendőrség is a szlovákoknak adott igazat!

De a kérdésem az, hogy szerintetek miért érzem ezt a furcsa dolgot? Olyan dühös vagyok erre a Trianoni 'békeszerződésre', hogy csak na. Miért kellett a szeretett hazánkat így megbüntetni? Miért, miért és miért? És annyira szomorúvá tesz, hogy tudom, hogy határainkon kívül rengeteg társunk él, viszonylag elszigetelve tőlünk, pedig Ők teljes szívükből magyarok.

Kamaszok, Ti is érzitek ezt? Gondolkoztatok már ezen? Ha erre gondolok, vagy akár ha töri órán erről tanulunk a sírás fojtogat!

Szerintetek ez természetes? Mit tegyek, hogy elmúljon?

14/L