Szoptatás alatt agresszió, hirtelen harag, gyakori kiborulás?

Elképzelhető, hogy nálad így jelentkezik a szülés utáni depresszió.

Ha a védőnőtök, a háziorvosod, vagy bármi más egészségügyis van, akiben meg tudsz bízni, mondd el neki, mi történik veled, és ő tud segíteni, hogy győzd le.

Az sem kizárt, hogy "csupán" a fáradtság, a kialvatlanság teszi ezt veled.

Én is agresszívnek, és kötekedő bunkónak éreztem magam néha. Kb. egy éves koráig volt, aztán "átlendültem" a holtponton, amit a mai napig nem értem, miért volt. Mondjuk én keveset aludtam az első évben, mert éjjel is keltünk 2-3 óránként, egészen egy éves koráig. :(

Most már mindjárt 3, sosem voltam ilyen nyugodt, boldog és kiegyensúlyozott, mint az elmúlt két évben :)

Kiadós alvás amikor csak lehet :)

Első lányomnál ugyan ez volt velem is, csak nekem kb három hónapos korban jött elő. Semmi nem tetszett, mindent személyes sértésnek vettem. Nálam a fárdtság okozta, mert első szemem fénye óránként kelt éjjel nappal.

Volt velem hasonló. Alig aludtunk, meg a hormonok... És akkor egyik éjjel, mikor már ismét 5ödszörre kelt fel a bébi, megráztam (nem kell gyerekvédelmis, nem úgy, nem annyira), és kérdeztem tőle már sírva, hogy mért nem bír aludni. KB 2 hós volt. Csak nézett rám szomorúan...

Utána napokig nem mosolygott rám... Na az a lelkiismeret furdalás...

De gondolom, hogy kellett volna nekem is segítség. Sőt ha így megy, most is kéne majd. A terhesség alatt ugyanez játszódik bennem. Mint akinek néha elgurul a gyógyszer. És olyankor olyan indulatok vannak bennem pár másodpercre, hogy magam is megijedek tőle... Remélem elmúlik majd egyszer...

Hihi :) Jó ez a férjmegcsapkodós :)) Már csak azért is, mert éjszakánként én is ugyanezt érzem, hogy dejó neki...

Aztán meg azért robbanok fel majdnem, mert igazából nincs is kire/mire haragudni, és nem lehet senkin levezetni a bosszankodást, hogy már megint kelni kellett éjjel. Mert persze a férj nem tehet róla, miért bántsam, a gyerek meg pláne, hiszen tuti nem azért kel fel, hogy engem bosszantson :))

Ja, de egyébként én is sokszor vagyok puffogós kedvemben, után úgy szégyellem magam, főleg amikor a férjemmel nem vagyok túl kedves, annyira nem érdemli meg...

De hát nyilván nem egyszerű, tényleg egész nap csak a pici körül forog minden, mindent meg szeretnénk adni neki, foglalkozni, tanítgatni, aztán persze lakást rendben tartani, főzni, csininek lenni...

Én leginkább akkor szoktam kiakadni magamra, amikor pl.mondjuk nehéz nap van a picivel és elfelejtek kenyeret venni, és este a férjem keresi... Olyankor annyira bénának érzem magam, hogy még ennyire se vagyok képes....

Vagy amikor totál lefőve próbálom elringatni az ordító babámat és lenézek az ablakból a játszóra, hogy milyen csini néhány anyuka, én meg izzadt vagyok és a hajam is gáz ( folyton összefogva, mert mindig húzza a pici), és nem jön rám egy póló sem mert a szoptatástól 2x akkorák a melleim, és egyébként sem volt időm epilálni a lábamat...

Szóval ezektől úgy bepörgök, pedig tudom, hogy semmi értelme :)))

Remélem ahogy véget ér a szoptatás ez is elmúlik :)