Szoptatás alatt agresszió, hirtelen harag, gyakori kiborulás?

Nálam ez a depresszióm kiújulásának az egyik előszele/előjele volt.

De "normális" embereknél ez csak "kisebb" negatív kilengés a fokozottabb stressz miatt. Megoldás: tüneti kezelés < ok megszüntetése. Az már fél siker, ha egyáltalán rájössz, hogy mi miatt vagy frusztrált és ideges...

ó, a többit a férj kapta. A picur csak ezt az egy rázást. (na mondjuk azóta 4 éves, uh veszekedtünk már, de az más tészta :) )

de nálunk aztán besegített a férjem is, és ez segített. Mármint hogy az alvás :)

Nekem 5 éve volt depresszióm, szintén pánikbetegséggel együtt. Utóbbi azóta megvan, részben tünetmentes ill. eddig többé-kevésbé tudtam kezelni. Most újra kijött minden, rosszabb, mint korábban, de nem a gyerek miatt történt se akkor, se most. Összetett a dolog és magánjellegű is, úgyhogy nem írnék erről bővebben, ha nem baj.

De az biztos, hogy nálam ezen a szinten már régen nem a hétköznapi "hisztiről" vagy nem akarásról, lustaságról van szó. Ezek már konkrét pszichoszomatikus tünetek, rendesen rosszul érzem magam testileg is, a nap 24 órájában, tartósan.

Kérdező, ha úgy véled, nem oké a dolog, inkább hamarabb kérj segítséget, ne várj vele túl sokáig. Minél mélyebbre süllyedsz, annál nehezebb kijönni. De ezt úgyis tudod akkor te is.

Szia! Én is sokszor kiakadok, meg is van rá az okunk szerintem, a baba születésével az ember szinte megszűnik létezni, az enyém 3 hónapos, de még mindig csak álmodozom róla, hogy elmegyek futni, vagy kondizni, az úszásról ne beszéljünk, mert még ujjatlan felsőt se veszek fel szívesen, nemhogy fürdőruhát. Pedig bomba alakom volt még egy évvel ezelőtt... Nem jön rám semmi, új göncöket kellett vennem, de csak párat vettem, gondoltam majd diétázom. Diétáztam, erre lecsökkent a tejem. Azóta meg a szoptatási mizéria miatt vagyok bekattanva. Ja és zabálok (magamhoz képest) gondolva, hogy akkor majd megint lesz sok tejem. De az ugyanannyi, csak a s*gg*m lett nagyobb... A férjemtől meg szinte minden nap megkapom, hogy vele már nem is törődöm. Pedig ez nem igaz, max nem annyira mint korábban, de könyörgöm, közben született egy gyerek is! Szóval nálunk is sok a balhé! Ő is kialvatlanabb, ő is feszült, rajta van a nyomás, hogy több pénzt keressen, mivel nekem lassan lejár a tgyás, utána már még kevesebb pénzt fogok én kapni.

Az éjszakai felkelést mi viszont nagyon jól megoldottuk, tudom, hogy sokan nem pártolják ezt a megoldást, de mi egyelőre még mindig ezt szeretjük: a baba velünk alszik, így nálunk senkinek se kell felkelnie, a baba sosem sír éjszaka, ha nyekken egyet, tolom a cicit a szájába, és alszunk tovább. Persze sokszor felébredek, de mégsem vagyok annyira fáradt, mintha ki is kellene kecmeregnem az ágyból, és egy másik szobába átmenni, stb.

Aztán majd kiszoktatjuk, de nekem egyelőre többet ér, hogy most alszunk többet, a kiszoktatással majd akkor bajlódok amikor annak is elérkezettnek látom az idejét.

Bocsi, off most:

De a depresszió is hormonok miatt alakul ki, nem? Azért tudnak rá adni gyógyszert, nem? (csak kérdem)

Szóval én úgy tudom, de majd utána olvasok, hogy a terhesség utáni depresszió is a hormonok változása, túltengése miatt alakul ki. Hát nem azért, mert tényleg nem szereted a babádat. Nem?