Miért olvasni mindenütt, hogy a bölcsészeket lenézik?

"sok ember sznobságból tanul bölcsésznek, mert asztalosnak vagy kőművesnek lenni nem menő."

Akik lenézik a bölcsészt, azok nem nézik le a fizikai munkást?

"de kitanultam mellette 2 szakmát is, nem véletlenül."

De ha sikerül valamelyik szakmában elhelyezkedned, akkor ott nem fogják értékelni a diplomát, és a fizu sem lesz akkora, mint egy diplomát igénylő állásnál.

"Az elhelyezkedési gondokon kívül talán azért mert nagyképűek, nemrég osztotta itt vmi bölcsész a reálosokat h már Platón óta tudjuk h a bölcsészek magasabb rendű dolgokkal foglalkoznak mint a reálosok ezért a reáltudományok nem érnek annyit."

Nagyképű ember akad innen is, onnan is. Magasabbrendűnek nem mondanám a bölcsész tárgyakat, de tény, hogy a személyiség fejlődéséhez is hozzájárulnak, nem csak "száraz" tudást, lexikai ismereteket adnak, amihez főleg magolni kell. De inkább a hasznosság alapján kellene megítélni, hogy mennyire segíti a társadalmat. Pl egy orvos munkája a szememben nagyon nagy dolog, de nem a tudását becsülöm benne, hanem azt, amire használja ezt a tudást, hogy embereken segít. Mint ember, szerintem az egyetemen bemagolt latin kifejezésektől, betegségektől stb nem lesz több vagy bölcsebb, tehát nem a diplomáját vagy a doktori címet kell szerintem tisztelni, hanem a hivatását, de azt viszont nagyon.

"Azért nézik le őket, mert sok mindent nem tesznek hozzá az emberek életéhez. Elmélkednek, tanakodnak, elemezgetnek, de ettől azért nagyon nem megy előre az élet."

És azok a szakmák, amikhez feltétel a bölcsész diploma? Tanár, könyvtáros, levéltáros, fordító / tolmács stb stb? Ezek mind hasznos munkák. De egyébként, azokat a kétkezi munkásokat, akik hozzátesznek az emberek életéhez (kőműves, esztergályos, kukás, utcaseprő stb - mind nélkülözhetetlen) ugyanúgy lenézik. Szóval szerintem nincs olyan, hogy valami vagy valaki lenézni való, csak olyan van, aki lenéz valamit vagy valakit. Az ilyen emberek a munkásoknak azt mondják: "ugyan, ezt én is megtudnám csinálni!" De ott a bökkenő, hogy ez feltételes módban van. MegtudNÁ! De meg is csinálja? Nem. Pedig csak ez a lényeg.

"Mert tényleg minden hülyét felvesznek a bölcsészkarok szakjaira"

Miattuk rosszul ítélik meg azokat is, akik komolyan veszik a leendő hivatásukat.

"Hát hogy mi ad csak lexikális tudást azzal vitatkoznék, pl a történelem, néprajz meg hasonlók kifejezetten magolósak.

Reálszakon meg nemcsak egy rakás képletet meg módszert kell tanulni hanem szemléletmódot."

Ez mondjuk igaz. Meg az is, hogy nagyképűek mindenhol vannak, de mégis csak az egyik tábor nagyképűsége terjedt el a köztudatban, ezzel a sznobosan lesajnáló bölcsész típussal többször találkoztam, lekezelő reálossal nem nagyon, mégsem róluk járja a hír, hogy lenézőek. Talán pont a módszerük miatt, hogy csendben, óvatosan csinálják. :D (Természetesen ez nem a többségre vonatkozik, csak arra a kevésre , aki rossz fényt vet a többségre.)

Szerintem mindenféle tudás értékes és hasznos lehet, ráadásul az ember általában egy szakmát, életutat választ magának, hiába érdeklik mind a reál, mind a humán tárgyak, és lehet is zseni mindkettőből, akkor is választania kell. Attól még a másik rész is megmaradhat az életében, csak nem mint hivatásával fog foglalkozni vele, hanem mondjuk a szabadidejében.

Meg aztán mindenki csak a tanulásban, az iskolai években gondolkodik. De az csak pár év az életből. Utána egy egész életet abban a közegben kell leélni, amit választottunk (ha csak nem borítunk mindent, és változtatunk menet közben). Ha egy diák eszes, jó tanuló, a szülők rögtön orvosnak szánják. De mi van, ha bármilyen jól is megy a fizika, kémia, neki nincs affinitása az emberekkel való foglalkozáshoz? Vagy aki történelmet tanul, mert abban jó, az érdekli, de arra is gondolnia kellene, vannak-e tanítói ambiciói, van-e türelme egy csapat gyereket fegyelmezni minden áldott nap. Szóval, lelki beállítottság kérdése is a dolog, nem csak tudásé. Igaz, 18-20-22 évesen még nagyon fiatal az ember, és nehéz egy életre szóló döntést hozni, mert még rengeteget fog változni a személyisége.