Van még, aki így érzi, vagy keresgéljek egy másik bolygón? :D

Beszélgetsz valakivel, és kiderül, hogy nem ismeri xy-t (tetszőleges írót, költőt stb be lehet helyettesíteni). :) Erre nem azt érzed, hogy "úúúristen, micsoda hülye, most jól lealázom, hogy még ennyit se tud (és magadban megidealizálod ezt az érzést, hiszen xy-t tényleg illene ismerni, így teljesen jogos a másik agyba-főbe szapulása), hanem inkább azt érzed, hogy "kár, hogy eddig nem ismerte, mert biztos tetszene neki is, de most, hogy mesélek róla, már ő is tudni fogja, amit én, milyen jó, hogy megoszthatom vele, mert xy olyan sokat ad az olvasónak, kár lenne, ha kimaradna az életéből, nem az illem, meg mások miatt, hanem az érték miatt, amit nyújtani tud".