Mi a véleményed Sade márki elméleteiről, ha minden előítéletet félre teszünk?

Kérdező, azt hittem, korábban reagáltam már az empátiás kérdésedre, de úgy látszik, valamiért nem küldtem el, vagy lenyelte a rendszer.

Szóval: az empátia egészen biztosan nem szőröstől-bőröstől a kultúra és a szociális környezet terméke. A legelemibb képesség, ami szükséges hozzá, minden jel szerint velünk születik. Nevezetesen: teljesen akaratlanul, önkéntelenül és automatikusan "kiszámítja" az agyunk, hogy mit gondol vagy hisz egy másik személy, akiről tudjuk, hogy mást látott a valóságból, mint mi. Persze aztán nem mindig használja fel elég ügyesen ezt az információt, például pici gyerekekről ezért gondolták sokáig, hogy nem képesek felfogni, hogy mások mást is gondolhatnak vagy tudhatnak, mint ők - de ez nem így van. Ha nagyon akarod, kikukázok neked néhány tudományos cikket erről.

A mások érzelmeivel való ösztönös azonosulás is meglehetősen automatikus, biológiailag meghatározott képesség. Már az egész pici babák is "megfertőzik" egymást a sírásukkal. Elszomorító látvány síró embert látni, és felvidító egy nevetőt. Ez az oka annak, hogy az emberek nagy többségének nagyon nehezére esik szándékosan fájdalmat okozni egy neki kiszolgáltatott másik embernek, ha látják közben az illető arcát is. Azt hiszem, az első világháborúban fedezték fel, hogy a katonák nagyon jelentős része nem lő; és egyáltalán, a lehetőségekhez képest igyekszik elkerülni a helyzetet, hogy konkrétan bántania kelljen az ellenfelet. Mert ez egy "beépített taub".

Viszont ez az önkéntelen azonosulás nincs meg mindenkiben; kb. 1 százalékból hiányzik. Belőlük lettek régen a nagy harcosok, akik tényleg lekaszaboltak az ellenséges táborból mindenkit, akit értek, és belőlük lesznek ma is azok, akiket ma is be lehet brutálisabb katonai akciókban vetni. De őbelőlük lesznek a kegyetlen erőszakos bűnözők is. Viszonylag egyszerűen, néhány elektródával meg lehet mutatni, hogy nekik - a többiekkel ellentétben - nem emelkedik az arousalszintjük, ha például szenvedő emberek arcát mutatják nekik. Ők máshogy vannak bekötve.

A katonai technika pedig - a tapasztalatokból okulva - külön módszereket fejlesztett ki, hogy ezt az ösztönös tiltakozást a szükségtelen erőszak ellen "kinevelje" a katonákból. Lényeges különbséget okoz például, ha ember alakú céltáblán gyakorolják a célbalövést.

Egész más persze a helyzet, ha valaki fenyegetve érzi magát: ekkor minden elérhető eszközzel, olykor akár aránytalanul agresszíven is megpróbáljuk elhárítani a veszélyt. Amiről beszélek, az a nekünk kiszolgáltatott, minket nem pillanatnyilag közvetlenül elpusztítani akaró embertársaink elleni agresszió. Erre a "normális" ember csak kimondott belső küzdelem vagy trénig mellett képes. Persze a többieket sem lehet egyszerűen "nem normálisnak" nevezni, hiszen egy természetben élő társadalomnak kis számban rájuk is szüksége volt.

Ők persze - minthogy amúgy sem az empátia bajnokai - Sade márkihoz hasonlóan azt gondolják, hogy a többiek csak képmutatóak, és igazából ugyanolyanok, mint ők. Iwiw fórumokon van egy ilyen csóka (nem egyzerűen a szokásos troll tapló, tényleg intelligens és bizonyos kérdésekben nagyon is idealista), ha körülnézel a világmegváltós topikokban, talán megtalálod, bár rég nem jártam arra...