Csúfolnak, de nincs miért (? )

A problémám az, hogy tavaly és előtte felszedtem pár kilót. Ezért 2-3 osztálytársam 5. osztályban elnevezett "medvekirálynő"-nek, amit még el is engedtem a fülem mellett. De sokat fogytam, csontváz éppen nem vagyok, de amennyit én akartam, annyit le is fogytam. Még mindig megvan ez a szórakozásuk, csak éppen már egyszerűen "medvének" vagy Cs. Ildikónak hívnak. Az Ildikó név onnan jött, hogy mentünk egyszer egy órára, és odament az egyik osztálytársam, és mondta hogy "várjál már keressek valaki kövéret." Azóta már így is hívnak..

Nem nevetek rajtuk, nem is érdekel, ha talán ezért folytatnák, de bánt.

Tegnap matek órán odamentem a tanárhoz, ahol páran még néztük a füzetjét, hogy kinek milyen jegyet írt be. Az egyik fiú nem engedett oda, mondván hogy "menjél már innen medve". Közbe a hátam, lábam, ahol érték ott ütötték mögülem a többiek vonalzóval... Nem fájt, mert a farmer alatt volt még egy nadrág. Aztán leültem, de tovább folytatták a vonalzózást. A dzsekim rajtam volt, mert nem volt valami nagy meleg, és elég fázós vagyok. Aztán a hasamra ütött a padtársam, de egy bőrdzseki + 2 felsőtől meglehetne érezni. Hát nem éreztem. Kérdezte, hogy "nem fáj? o.O" és mondtam, hogy nem. Erre azt mondta, oltári nagy vicces kedvében, hogy "felfogja a háj". És még az egész osztály röhögött rajta.

Kinövik, leszoknak erről vagy kell nekik valami motiváció? Pl. az egyik "medvés fiúnak" a bátyám (18 éves) nagyon jó barátja..

Bocsi a regényért, de már sokkal jobb, hogy kiadtam ezt magamból.