Milyen dolgok miatt hagynád itt nehezen Magyarországot, és milyen dolgok miatt hagynád itt könnyen?

Nekem nem volt nehéz, mindig is vágytam külföldre, megismerni más kultúrát, embereket. Pedig otthon sem kerestem rosszul, mégis Angliába költöztem, és tervben van a Spanyol folytatás.

Ami nehéz az a család, és a haverok távolléte, de hála az internetnek napi kapcsolatot tudunk tartani.

Nehezen: család, barátok, az otthonom (itt most konkrétan a házra gondolok), a munkámnak az a része, amit szeretek (pár ügyfelet nagyon sajnálnék), a hobbim: színház...

Könnyen: a politikai helyzet, egyre kilátástalanabb jövő, össze-vissza szabályozások, rossz fizetés...

Összességében: mennék szívesen, de nem "minden áron", hanem akkor, ha azzal jobb helyzetbe kerülnék, mint amilyenben most vagyok.

Én éltem külföldön két évet, és bizonyos dolgok borzasztóan hiányoztak.

1) A hazai táj. Lehet, hogy csak nekem fontos, de igenis hiányzott ez és az.

2) A nyelv. Egyszerűen hihetetlenül kikapcsol, amikor végre nem kell odafigyelned, hogy ki mit karattyol körülötted, hanem mindent alapból értesz. Ez most nem annyira a nyelvtudáson múlik, alapból kétszeresen odafigyelsz, mert valaki tájszólásban, más nyelvjárásban szólal meg az adott nyelvben, már gondban vagy.

3) Más a mentalitás. Persze lehet a magyart szidni, de én mindig egy kicsit másnak, kívülállónak éreztem magamat. Itthon nem.

És mi miatt lenne könnyebb:

1) Megélhetés - persze az sincs ingyen, de legalább ha valami normális munkád van, nincsenek filléres gondjaid.

2) Mentalitás - tény, hogy más, de ugyanakkor inspiráló is tud lenni, a jókedv, pozitív hozzáállás (már ahol) sokat segíthet.

A családom, barátok miatt. Nem is a hiány miatt, egyszerűen csak egyszer eljön mindenki életében a halál, amit én amúgy is nagyon nehezen élek meg, és tudom, hogy olyanokon járna az eszem folyamatosan, ha egy közeli családtagom meghalna, hogy bár többet lettem volna... Ez nagyon fájna. A hiányt eltudnám viselni talán, de ezt az érzést nem.

Aztán a nyelvet is imádom. Én csak egy nyarat voltam külföldön, de azalatt egyáltalán nem használtam a magyar nyelvet és már majd belebetegedtem, alig vártam, hogy végre valaki magyarul szóljon hozzám. Nem azért, mert nem beszélek más nyelven, egyszerűen csak nekem ez hihetetlenül hiányzik és kész.

Természetesen a magyar ételek is hiányoznának, az hogy be kellene spájzolnom itthon mindenféle szokásos kajából, amikor hazalátogatok. Pirospaprika, halászlétészta, tejföl, túrórudi... Az ilyesmik szoktak még nagyon nagyon hiányozni.

Természetesen ha a párom maradni akarna, az megnehezítené a dolgomat és valószínűleg nem is mennék sehova, mert számomra fontosabb ő, mint az hogy jól keressek. Bár már szóba jött ez közöttünk és ha úgy alakul, akkor mindketten hajlunk arra, hogy elinduljunk a nagyvilágba.

Nekem nagyon hiányozna az, hogy kilépek az utcára és nem magyarul beszélnek az emberek. Egy idő után ez számomra nyomasztó érzéssé válik, még ha hozzá is szokok hogy ez van. Biztos vagyok benne, hogyha költözik is, akkor is sokszor fogok hazajárni.

A könnyebb megélhetés, jobb fizetés reményében indulnék el külföldre, de abban biztos vagyok, hogy nem szeretnék kint megöregedni és meghalni.

ma 12:19

Igazad van abban hogy nehéz egy ilyen időszakon átmenni, és értem is hogy milyen dolgok miatt. De ha tudod hogy mivel számolj, hogy mennyit akarsz kint eltölteni ahhoz hogy elérd a céljaidat (lakás vásárlás, befektetés, üzlet nyitás) akkor sokkal könnyebb, mert látod a végét. A szeretteiddel minden nap tudod tartani a kapcsolatot neten, a magyar kaják meg beleférnek egy csomagba, (én is éppen pörköltet főzök), és amikor majd pár év múlva hazatérsz máshogy fogod látni a dolgokat, több leszel a tapasztalatokkal, új barátságokkal, és világnézettel. Nekem barátnőm úgy jött ki hogy nagyon alapot beszélt, és emiatt nem tudott igazán kommunikálni sem, nagyon honvágya volt, de tudja hogy a céljainkat csak így tudjuk elérni, és iszonyat büszke vagyok rá hogy azóta már mindenkivel tud kommunikálni, és néha már élvezi is hogy itt lehet.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bizony rögös út vezet előre, de majd ha pár év múlva visszanézünk akkor azt fogjuk mondani hogy: "Igen, de jól döntöttünk."