Aki nem szereti az állatokat, jó ember nem lehet?

Ennek is vannak azért fokozatai, valaki csak nem érdeklődik irántuk talán mert sosem voltak állatok körülöttük.

Aztán vannak akiket csak zavarnak mert hangosak, koszolnak, foglalkozni kell velük.

Megint mások meg egyszerűen nem szeretik őket de nem bántják őket.

Ettől még lehetnek normális jó emberek,de én úgy gondolom, hogy, akik nagyon szeretik az állatokat azoknak az emberekkel is más a kapcsolatuk. Persze kivételek mindig vannak.

És vannak a szadista barmok, akik durván bánnak velük. Na ezek beteg emberek.

Jó kérdés.

Én úgy vagyok vele, hogy nem tudnék olyannal párkapcsolatot kezdeni, aki nem szereti az állatokat.

Egyébként ha valaki nem bántja, csak nem szereti annyira, azon nem problémázom.

Aki viszont nyíltan utálkozik, meg pofázik baromságokat és ne adj isten bántja is őket, na ezt a kategóriát nem bírom elviselni. Itt a gyakorin is van jó pár, annyira utálom őket, hogy el nem tudom mondani :D

Nem mondanám, hogy nem szeretem az állatokat. Tisztelem az életet, soha nem bántanék egyet sem, messziről szívesen megcsodálom őket, néha fél órára még el is játszom egy kutyával vagy macskával. De tartósan, lakásban sohasem tűrném meg őket. Elég érzékeny vagyok a legtöbb szagra, és a kényes, állatokhoz nemigen szokott orromnak minden állat büdös - sokszor az emberállat is. Állítom, hogy még egy akváriumnak is van szaga!

Szóval az állatokat szeretem, a szagukat viszont sosem, vagyis kapcsolatunk mindig távoli és tartózkodó marad. Ha valaki ezért nem tart jó embernek, nem izgat...

Mi az, hogy "jó ember"? Erről kb. mindenkinek más a véleménye.

Amúgy meg senki sem szereti vagy nem szereti "az állatokat". Nem hiszem, hogy bárki ugyanúgy érez mondjuk a birkákkal kapcsolatban, mint a pókokkal, vagy a békákkal, mint a disznókkal kapcsolatban.

Ha nem bántja vagy kínozza őket, akkor jó ember lehet.

A barátnőm pl. nem szereti a madarakat, de nem bántja őket. Tényleg nagyon mérges lesz, ha valami hülyegyerek piszkálja a fészküket. A tesóm is azt állítja magáról, hogy ő sem szereti az állatokat, de én nem hiszek neki, mert tudom, hogy a delfineket meg a bálnákat imádja, de csak a természetben látná őket szívesen, mert a fogságban élőket sajnálja. Szerette az első kutyánkat is, megsiratta, amikor az örök vadászmezőkre távozott. A macskákat nem szereti, de nem bántja őket. Egyszerűen nem érti, mitől kényesek ezek az állatok, mint az elkényeztetett gazdag kislányok, akik túl sokat törődnek magukkal (pl. lakkozott körmök, tökéletes frizura).

Megcáfolnám.

Én például utálom az állatokat, és abszolút nem tartom magam rossz embernek. Egyszerűen csak undorodom tőlük, és nem akarom, hogy a közelembe jöjjenek.

Mellesleg az állatok simán ölnek, egymás között háborúznak területekért, zsákmányért, táplálékért. Majmok már akár féltékenységből is ölhetnek. Egy farkasfalkában evidens, hogy az alfa hím eszik először és ő kapja a legtöbbet. (←politikus hasonlat) Nem gondolkodnak, csak ölnek azért, hogy ők éljenek és reprodukálják magukat.

Persze, az ember is lemészárol rengeteg állatot, hogy táplálékhoz jusson, az már más kérdés, hogy egyesek túlzásba esnek ezen a téren, meg pazarolnak. Na de mondjuk egy macska is pazarol, nem? Nem eszik ám meg akármit, mindig inkább a finom máj kell neki.

És egyébként pontosan az állatiasság az, amit nem szeretünk az emberekben. Furcsa módon, azokat az embereket szoktuk utálni, akik csak magukkal törődnek, másokat kihasználnak, hogy nekik jobb legyen. Pont, mint az állatok. Nahát, akkor az állatok miért is kell szeretni? Hiszen ők teljesen ugyan ezt csinálják, csak nem hazugsággal, csalással, hanem a fogukkal, karmukkal vagy mérgükkel. Egy ember csak valami brutális lelki sérülés után lesz gyilkos, és ezért a szülei, a körülötte lévő emberek felelősek. Az állatok meg egyszerűen csak vannak, fel sem fogják, hogy ők micsodák.

Ezen felül meg nem tudok barátkozni egy állattal, nem tudok vele beszélgetni, nem lehetek belé szerelmes, nem alapíthatok vele családot, stb. akkor meg miért szeressem őket? Én, attól, mert nem szeretem az állatokat, tudom, hogy szükségem van rájuk, és nem is bántom őket csak úgy, ok nélkül: és szerintem ez az, ami emberivé tesz minket, hogy felülkerekedünk az ösztöneinken és előítéleteinken.