Mit gondoltok erről?

10:23-as:

elsősorban is: nem "fószer"-ről beszéltem, hanem egy (esetleg) intelligens, szilárd értékrendű és jó szándékú ÚRRÓL.

Mielőtt azonnal rosszhiszeműen gondolkoznánk, próbáljuk hinni, hogy JÓ is van ezen a világon: mert bizony van. Az internet szférájában megeshet az is, hogy két ilyen különböző korú ember összetalálkozik. Elképzelhető, számomra legalábbis, hogy párbeszédbe kezdjen egy művelt, jó érzésű - esetleg többszörös apa vagy nagyapa - egy mai csitrivel, aki kíváncsi, érdeklődő - és alapvető ismereteket - arról, hogy miről mit gondoljon, hogyan viselkedjék emberek közt, miként viszonyuljon a hazájához és a világhoz, ahol él - nem kap meg senkitől. Esetleg azért nem, mert a szülei 30-valahány évesek, akik gürcölnek és rohannak, ill. már ők is a "ma" gyermekei: közömbösek és egoisták, elnyűttek, lefáradtak (percre sem állítom, hogy ilyenek, de megtörténhetik). Vagy azért nem, mert a ma iskolarendszere alacsony színvonalra züllött: amire képes, tökéletesen mérhető ezen az oldalon.

Nos, ha egy nagybetűvel Ember értékrendet és szemléletet próbál adni egy ilyen serdülőnek, abban nincs semmi baj - sőt: sokat tehet azért, hogy ember legyen abból a gyerekből. És mondom: ne zárjuk ki ezt az eshetőséget. Előfordul. Csak az után, miután ezt is figyelembe vettük, gondoljunk a ROSSZRA - mert igen: az is van. Több, mint a JÓ. Ezért írtam én is, hogy maradjon a kapcsolat az internet keretei között - és a kislány szülei feltétlenül tudjanak róla. Ellenőrízzék ezt a levelezést - és az eredmény függvényében hagyják jóvá, vagy tegyenek meg mindent ellene.

17:22:

Úgy legyen, ahogy mondod. De nekem ettől akkor is ösztönösen borsózik a hátam. Mert itt nem arról volt szó, hogy a kislány és az intelligens úr egy nyilvános fórumon 1-2 hsz erejéig összefutott (bár ez is érdekes, hogy mi az a közös pont, az a téma, ahol találkoznak), hanem barátságról. Én ha ilyen furcsa helyzetbe kerülnék is, és felelősséget éreznék a gyerek iránt, akkor max adnék neki egy adag útravalót, tanácsot, vigaszt, megerősítést, esetleg könyvcímeket, miegyebet, aminek a mentén tovább járhatja az útját. De hogy barátságot tartsak fenn vele, nekem ez egy kissé morbidnak tűnik. A barátság az kölcsönös, nem egyoldalú kapcsolat. Ez viszont az, mert az egyik csak adni tud, a másik csak kapni. Ilyen lehet egy szülő-gyerek, egy tanár-gyerek kapcsolat. De ha egy férfi, aki egy idegen gyereket a barátjának tekint, az azt jelenti, hogy úgy érzi, ő is kap valamit a kapcsolattól. És mégis mit kaphat tőle? Ez nem önzés. Önzés lenne, ha a saját gyerekétől tagadná meg a "csak adást", de egy idegennek nem tartozik ilyesmivel. Egy egészséges férfinek teljes az élete, van munkája, hobbija, családja, barátai, hogy férne már ebbe bele egy ilyen kapcsolat? Amúgy nem tartom kizártnak, hogy kamu a topic (ha nem az, elnézést), és vki(k) jókat mulatnak a hsz-ainkon. :)))

Kedves 20:00 órai válaszoló:

agyon tetszett a hozzászólásod..tökéletesen egyetértek. Amit az előbbiekben írtam, azért tartottam helyesnek kifejteni, mert személy szerint mindig a "jobb forgatókönyvből" indulok ki. Vagyis: fenntartom a jogot, hogy az életben, a környezetemben, az emberekben a jót is lássam, sőt, - kimondok egy anakronizmust: - a nemeset. (Mert hát, a mindenségit!:-), szembe akarok menni ezzel az általános, mérgező gyanakvással, nihilizmussal, kiégéssel, holott a realitásokat ismerem és számolok velük.) Még egy volt, ami mozgatott: az emberi kapcsolatok végtelen változatossága, sokszor "rendhagyósága", kategóriákba gyömöszölhetetlen volta. Én hiszek ebben.

Mégis, és ezzel együtt: olvastam a kérdező kislány kommentjeit. Azt kell mondjam, ez a "konkrét" gyermek valóban nagyon gyermek; nem az a személyiség (most még..?), aki hasznát vehetné egy ilyen "mentor"-figurának (még akkor sem, ha az adott úr érték-közvetítésre törekedne. Mondom: ha...) A véleményem tehát változott - mostmár valóban pesszimista.

Úgy gondolom tehát, hogy minden szavad több, mint helyénvaló (általánosságban mindenképpen, de az adott eset vonatkozásában ugyanúgy). Ennek a kislánynak tehát szülői védelemre van szüksége, mert kétségeket kelt ez az asszimmetrikus kapcsolat.

Ugyanakkor: én nő vagyok és felnőtt, érett ember. Tudom, hogy ha "összeakadnék" a neten egy 12-14 éves serdülő fiúval, ha fogékony, érzékeny, érdeklődő, "jó emberanyag", rengeteg ismeretet, tapasztalatot, ösztönzést tudnék neki adni ahhoz, hogy karakteres szemlélettel nézze az életet. Természetesen sandaság és hátsó szándék nélkül, csupán az adás öröméért - és mert "mentor"-nak lenni felelős, szép szerep. Első sorban is FELELŐS! - és csak utána szép.

Úgyhogy: vak lennék és naív, ha minden emberi megnyilatkozásban etikát keresnék. Nem is teszem. Elismerem, hogy igazad van (nem volt nehéz!) A kislány számára pedig nem konstruktív ez a "levélbarátság".

Kedves kis Kérdező! Beszélj a szüleiddel a levelezőpartneredről - vagy még jobb: keress korban is hozzád illő fiúkat-lányokat..de akárhogy is döntesz: SOHA, SEHOL ne találkozz személyesen ezzel az úrral.

Ebben a kérdésben én is pesszimista vagyok.

Akkor döbbentem meg legjobban, amikor azt írta a 12 éves kislány:

"Megkérdeztem, de azt mondta, nem bánt."

Ebből is látszik, milyen naiv ez a kislány.

Lehet, hogy a válaszaiból ez jön le a férfi számára is?

Kedves kislány! A szüleid tudnak erről a barátságról?

Fogadd meg az előző válaszolók tanácsát! Semmi esetre se találkozz vele személyesen!

Ha erre kér, azonnal szólj a szüleidnek!

Nem tudhatjuk, hogy veszélyes-e ez a kapcsolat, ezért jó óvatosnak lenni.

Üdv. Ági