Téged kiközösítettek a többiek a suliban?

Nekem is most lesz, de én nem megyek.

Utáltam, mert azért cikiztek, hogy alacsony vagyok. Általános iskolásnak néztek, pedig a mellméretem nagyon is felnőttes...:)

Mára megbékéltem magammal, de okoztak egy kis önbecsülési problémát...

Nincs kedvem ahhoz, hogy megint előjöjjön, hogy "Jé, tényleg, te ilyen kicsi vagy!"

Aha, azért mert az én szüleim "melósok" és nincs saját vállalkozásuk. Kollégiumban laktam, és szerettem ott lakni. Nem cigiztem, ittam, nem volt pasim, tanultam, szerettek a tanárok, nevelők...

Én a helyedben elmennék, én is elmentem az enyémre, és megmutattam, hogy jééé, te még mindig apuci kocsiját kéred kölcsön, nekem meg már saját van. :)

Engem sem szeretnek, mert:

-nem alkoholizálok

-nem dohányzok

-metalt hallgatok

-nem járok "márkás" ruhákban

-keresztény vagyok

-szeretem a hazám, és éneklem a Himnuszt ha ünnepély van

-nem pofázok vissza a tanároknak

-érdekelnek a jegyeim, ezért órákon odafigyelek

Még 2 évet ki fogok bírni, de azután nem fogok osztálytalálkozókra járni hogy bájcsevegjek velük...

Látványosan nem bántottak vagy közösítettek ki, de mindig is kilógtam, pl. mert nem voltam gazdag - miután úgy 16 körül rocker lettem, ez nem is zavart (se az, hogy csóró vagyok, se az, hogy kilógok).

Akkoriban kezdtem verseket írni, "elvontnak" tartottak - de ha valamelyik gazdag, elkényeztetett csajszinak pasiproblémája támadt, a hülye, fekete ruhás, elvont csajhoz szaladt tanácsért.

Nekem is voltak akkoriban problémáim, de senkire nem számíthattam. Eleinte, amikor "kívül" kerestem, elég szar emberekkel hozott tössze a sors.

Elit osztály volt, előfordult, hogy a 4,5 átlagommal a legrosszabb tanuló lettem! (Gondolhatjátok...) Nem kiközösítettek, én menekültem onnan...

Az egyetem eleinte nekem nem volt olyan idillikus, mint itt egyesek írják - addigra már eléggé befele forduló, "antiszociális" lettem -, de voltak, akiknek szimpatikus voltam és "letámadtak," és bevezettek az akkoriban alakuló goth körökbe :D

Az osztálytalálkozóra elmentem, mert nem volt mit szégyellnem. Kifejezetten jó volt, hogy megmutathattam magam, hogy pl. a sokat kritizált stílusom és bulizós életmódom nem változott, és hoppá, mégis lettem valaki, még PhD-re is továbbmentem. A "jógyerek" osztálytársaim közül, meg sokan annyira belevesztek az egyetemi bulizásba, hogy nem diplomáztak le 5 év alatt.

A tízévesre is elmegyek most nyáron - lehet, hogy konvencionális értékeket még nem tudok felmutatni - de ha kivívod a tiszteletet, akkor nem nézhetnek le akkor se, ha más vagy!

Általánosban igen, mondhatjuk úgy is, hogy én voltam az örökös céltábla a baromságoknak és a szekálásoknak, nem akarom mondani, hogy lelkileg nagyon megviselt a dolog, 8.-ban depressziós is voltam, na azóta egy darab osztálytalálkozón nem voltam... pedig lehet, hogy azóta megváltoztak.

Ez a dolog teljesen elmúlt akkor, amikor bekerültem gimibe, ugyanis ott rendkívül jó osztályunk volt, sok nagyon jó barátot szereztem ott. (19/F)