Miért ítélik el jobban azokat akik isznak, mint azokat, akik dohányoznak?

Azzal, hogy valaki megiszik egy sört, általában senkinek nincs baja. Maximum riasztó, mert a napi egy sör az első lépés az alkoholizmus felé. Az alkoholisták pedig tönkreteszik a családjuk életét. De sokszor egyetlen nagyon részeg alkalom is.

Engem kétszer ért eddig komolyabb inzultus alkohol hatása alatt lévő embertől. Az egyik speciel pont a saját anyám volt, aki majdnem kinyírt. Nem azért, mert ki akart volna nyírni, hanem mert épp a kezében volt a nagykés és elkezdett veszekedni velem, beszorított a sarokba, és alig állt közben a lábán. Ne tudd meg, mennyire féltem, hogy ha megbotlik véletlenül imbolygás közben, belém állítja a kést.

Dohányos embernél az ilyesmi elképzelhetetlen, a cigi nem veszi el az ember józan eszét. Maximum ideges lesz, ha nem gyújthat rá, de bármennyit dohányzott is valaki előtte, hidd el, nem kezdi el késsel veszélyeztetni a gyerekét.

Na várj, ne keverjük a dolgokat. Az egy dolog, hogy az embernek van egy véleménye általában azokról, akik isznak. Az meg egy másik dolog, hogy az egyes emberről a körülmények ismeretében mit gondolunk.

Mondjuk kár volt pont engem kérdezni. Erős nyomot hagyott bennem anyukám. Ezért elítélem és lenézem azokat, akik rendszeresen és sokat isznak. A részegeket nagy ívben elkerülöm, és ha valakiről tudom, hogy minden nap iszik, annak pl. a autójába nem ülök be. Akkor se, ha egyébként évtizedek óta biztonságosan vezet.

Jesszus kérdező, ne legyél demagóg. Annak, hogy itt tartunk, semmi köze, még részben sem, ahhoz hogy én vagy bárki más lenézi azt, aki rendszeresen iszik. Aki rendszeresen iszik, az valamiért nem mer vagy nem akar szembenézni a világgal. Tiszteljem talán érte?

Másrészt ha egy kicsit is belegondolsz, teljesen nyilvánvaló, hogy amikor az ember életére törnek (NEM fájdalmat okoznak neki, hanem kis híján megölik), azt soha az életben nem felejti el. Tőlem azt várni, hogy ugyanúgy tekintsek egy alkoholistára, mint egy nem alkoholistára, sokkal nagyobb kérés, mint tőle azt várni, hogy nézzen szembe az élettel józan fejjel. Akkor miért nekem kéne megerőltetnem magam? Ha egy részeget látok, nem az az első gondolatom, hogy fujj, de undorító, hanem hogy menekülni kell, mert lehet hogy mindjárt kinyír. Nem is gondolat, ösztön. Ez az életösztön. Komolyan az várnád el, hogy az ember nyomja el az életösztönét, csak mert van egy olyan ismerősöd, aki iszik és mellette normális? Hadd áruljam el: az alkoholisták nagy többsége nem ilyen. Ítéletet pedig jó esetben a többség alapján hozunk.