Ha ellenzed, válaszolnál pár kérdésemre az abortusszal kapcsolatban?

16-os vagyok.

Egy szóval sem írtam, hogy nincs óvszer, gyógyszer, vagy bármilyen más megoldás a fogamzás ellen, sőt itt a család és a szülők feladata a felvilágosítás, majd elvinni a lányukat nőgyógyászhoz, beszélgetni vele a szellemi érettségről stb. De ilyen sincs, rengeteg szülő hagyja, hogy azt tegyen a gyerek amit akar, és persze hogy teherbe esik, mikor azt sem tudja hogy lesz a gyerek (akkor megtudja) és most akkor szülje meg, és adja örökbe? Mikor az úgy tudom sokkal jobban fáj az anyának ha tudja, hogy van egy gyereke valahol de nem láthatja? És igen, sok embernek vette el az egész életét a gyereknevelés, mert túl korán szült, de nem fogják bevallani, hogy megbánták, hiszen felelősséget kell vállalniuk egy másik ember életéért.

A gyermekotthonoknak saját honlapjuk van és nincs kevés hidd el.

ez elég friss adat:2010-es

[link]

Gyermekotthonokban, lakásotthonokban és nevelőszülőknél gyermekvédelmi gondoskodásban jelenleg körülbelül 20 000 gyermek él Magyarországon; számuk évről évre növekszik. A gyerekek fele 11-18 év közötti épp problémás korban lévő tinédzser. Jelenleg 604 gyermekotthon van Magyarországon,

És ezeknek a gyerekeknek csak töredéke lesz az aki tovább tanul normális állást szerez stb.

A főemlősökkel való összehasonlítást csak azért tettem, mert túl sokat hisz az ember magáról, miközben beleavatkozik a természet rendjébe, megszabja annak szaporodását életét stb. Írtam is hogy én sem értem miért kell ilyen drasztikusan eltávolítani az embriót (gondolom itt az injekció nem megoldás, nehogy még több kárt okozzon az anyában) de sajnos az sem hogy megszüli és nem tudja ellátni. Az meg, hogy elfordul ha felé közelítenek azt meg egysejtűek is csinálják amik a fényre érzékenyek (most senkit nem akarok megbántani ezzel, csak az még nem emberi tulajdonság). Igen a legjobb módszer persze maga a megelőzés, és ha már nem lehet mást tenni és megtartani sem tudja akkor az abortuszt kell valahogy modernizálni, hogy etikus legyen. Emberi jogai minden megszületett embernek vannak, a meg nem születettnek efféle jogai nincsenek hiszen még mint ember nincs kifejlődve teljesen. (azt meg nem fejtem ki, hogy egy egész evolúciós fejlődés végbemegy egy emberi embrióban)

Még egyszer nem szeretnék megbántani senkit,azokkal amiket írtam, és nem fogom megváltoztatni az álláspontomat.

Szia, 16!

Én azt halkan megkérdőjelezném, hogy komolyabb számban fordulnának elő gyerekek, akik nem tudják, hogy mitől lesz terhes egy nő, csak mert én úgy emlékszem, hogy nálunk már alsóban is tudta mindenk, hát mi más lett volna az adu ász vihogási téma...? De legyen, van ilyen. És igen, az meg biztos, hogy sokan nicsenek tisztában a biztonságos szex hogyanjával. De ez akkor egy - szerintem elég komoly - társadalmi probléma, amit abortusz ide vagy oda, nagyon sürgősen meg kellene oldani, mert ennek nagyon nem szabadna így lennie. Az ilyen felvilágosító hadjáratokat nem csak egy-egy kísérleti kirohanás erejéig kellene szervezni, hanem tényleg rendszeresen, államilag szervezetten az iskolában. Meg tévében főműsoridőben reklámozva, vagy mit tudom én. Erre a problémára az abortusz olyan szintű tűzoltó "megoldás", mint ha azt mondanám, azért tartok otthon a nappaliban ipari tűzoltókészüléket, mert szeretem a nappali szőnyegre dobálni a cigarettacsikket, és aztán kimenni a szobából...

(Amúgy akkor itt szúrnám be, hogy én mondjuk ellenzem az abortuszt, de nem elsősorban a törvényi korlátozását tartom fontos kérdésnek, hanem azt, hogy mi a társadalom véleménye róla, mennyire elfogadott, bevett eljárás. Gyereket lájtosan pofozni sem tilos törvényileg, ha nem üti meg azt a szintet, ami már a családon belüli erőszak kategóriájába tartozik, jó érzésű ember mégis csak kivételesen használ ilyen módszereket, vagy inkább soha sem. Pedig régen ez nem így volt. És annak idején egy körmös is sok problémát "megoldott", vagyis szőnyeg alá söpört, ahogy ma az abortusz.)

Biztos, hogy nehéz dolog egy "normális" nőnek, hogyha örökbe kell adnia a gyermekét, de szerintem abortuszra mennie is nehéz. Ahhoz is el kell jutnia a meggyőződésre, hogy így a jobb mindkettőjüknek, különben nem tudná megcsináltatni. De ha odaadja olyanoknak, akik már évek óta gyermekre vágynak, akkor is ugyanígy meggyőzheti magát arról, hogy helyesen cselekedett. Az érzelmei ellenére, de a gyermeke javát figyelembe véve. Nekem a második alternatíva határozottan meggyőzőbb lenne. És igen, nekem is fájna mindkettő. De nem az alapján döntenék, hogy melyik jobban.

Sajnos az "árvaház" szóhasználat miatt azt gondoltam, te is úgy hiszed, ahogy valaki más, akivel korábban beszélgettem itt erről, hogy az állami gondozott gyerekek ma is afféle ingerszegény, kiképzőtáborszerű tömegszállásokon élnek. *Piros arc.* Én az egyik magyarországi SOS falu tőszomszédságába jártam iskolába, az egyik akkori legjobb barátnőm is onnan volt.

Szép dolog a statisztika, de az oksági viszonyok azért bonyolultabbak annál, hogy az állami gondozás egy darálógép, ami semmire-sem-jutó, értéktelen embereket csinál a gyerekekből, tehát ha oda kerül az enyém, belőle is az lesz. Egyrészt tudok mondani konkrét ellenpéldát (család, munka, gyerekek, az idősebbek már főiskolára járnak); másrészt a tendenciához eleve nyilvánvalóan hozzájárul, hogy nem a legjobb "emberalapanyag" kerül ezekre a helyekre és főleg ragad ott bent - sem szellemi adottságok, sem szociális háttér szempontjából. (Ja, mert egy csomószor nagyon is közük van az eredeti szüleikhez és azok környezetéhez, mondjuk ha például négy éves koráig ők nevelték, az elég meghatározó tud lenni...).

De igazából az egész témát zárójelbe lehetne tenni, mert ha valaki nem szeretné, hogy a gyermeke akár átmenetileg is állami gondozásba kerüljön, akkor örökbe adhatja nyíltan, azonnal a születése után.

Elfordul-e, ember-e: ez két külön szál szerintem.

Egyrészt a kérdező azzal érvelt valahol, hogy az abortuszt a magzat úgysem érzi, nem szenved, "nincs agya". Erre ellenérv, hogy állítólag mégis megpróbál a maga korlátozott módján elfordulni; na meg az, hogy az agya pont az a rész (ld. korábbi link), ami a legkorábban a legtöbbet fejlődik, ráadásul a félelem és a fájdalom érzésének képessége nem igényel túl magas szintű fejlettséget.

Nekem ezzel a szállal kapcsolatban inkább az a kétséges, hogy eleve elégséges érv-e egy élet (szerintem emberi) kioltásának védelmében, hogy az áldozat nem szenvedett közben. Más helyzetekben ugyanis nem lenne az. Az csak hab a tortán, hogy esetleg ez az érv az esetek jelentős részében nem is igaz.

Másrészt - pont az agy fejlettségét is felhozva mellesleg - azt is kétségbe vonják, hogy emberi lényről van-e egyáltalán szó. Ez pont azért érdekes, mert ha ember, akkor a fenti (nem szenvedett) érv nem elég, ahogyan más ember esetében sem lenne elég, de ha nem emberi lény, akkor elég csak annyi "humánusságot" tanúsítanunk, mint az állatokkal szemben.

Nos, az ember mivolta viszont szerintem nem nagyon cáfolható úgy, hogy közben ne cáfolnánk más csoportok ember mivoltát is, én még nem találkoztam olyan érvvel, ami ezt kivédené. Ugyanakkor ott van a biológiai tény, hogy az "új egyed" a fogantatáskor jön létre, és hát ennek az egyednek ráadásul emberi genomja van és emberi jövő áll előtte.

És szerintem általánosságban ez az, ami miatt általában el szokás ítélni az emberölést, mint olyat: mert ezzel az elkövetője megfosztja az áldozatot a jövőjétől. Nem azért, mert fájdalmat okozott neki. Csak gondold végig.

Emberi jogai amúgy - nem tudom, az új alkotmány mit ír erről, én még a régi alatt jártam a suttyó kétkredites egyetemi jogi kurzusra - Magyarországon a fogantatástól volt mindenkinek, csak a fogantatást definiálták ravaszul: az élveszületéstől visszaszámlálva. A születés erre a kérdésre semmiképp nem jó határ, ugyanis akkor most tényleg ugyanazt a kisbabát születése után bántani elítélendő, de születése előtt két nappal nem...? És ha hamarabb indították volna be a szülést, akkor hamarabb lenne ember...? A feljettségében, emberi mivoltában biztosan nem meghatározó, hogy kint van-e, vagy bent; az csak az anyagcseréjének peremfeltételeit határozza meg. Az sem véletlen, hogy ilyenkor már csak az anya biztonsága érdekében szabad veszélyeztetni az életét: ez már megszületett emberekkel is így van, csak másik ember életének védelme érdekében lehet indokolt az egyik veszélyeztetése különleges esetekben (sziámi ikrek pl.).

Nem gondoltam, hogy meg foglak győzni, mert ebben a kérdésben általában érzelmi alapon szoktak állást foglalni, és aztán a döntéshez keresnek érveket, én is így vagyok vele, nem csak ebben, hanem sok más kérdésben is; ezért is nem szeretek olyat kijelenteni, hogy engem nem lehet meggyőzni. Viszont ez történetesen egy olyan téma, amit úgy gondolom, hogy elég sok szempontból végiggondoltam már, és úgy látom, hogy az abortusz csak alapvetőnek tartott axiómák és alapfogalmak kihajítása vagy kiforgatása árán védhető, ami aztán az élet más rokon területeire is drámai hatásokkal lenne, ha következetesek akarnánk lenni.

*11