Ha ellenzed, válaszolnál pár kérdésemre az abortusszal kapcsolatban?

Álszent társadalomban élünk sajnos. Akiről kiderül, hogy abortusza volt, mindjárt le riherongyozzák, felelőtlenezik. Védekezés mellett is teherbe lehet esni. Angliában egyébként ingyenes a fogamzásgátlás, mégis nagyon magas a tiniterhességek aránya. Mondjuk ott nagy %-ban kapnak önkormányzati lakást, ami nem x évre szól.

Sok országban tiltott az abortusz, és illegálisan oldják meg, mert úgy akarják. Nálunk meg szabad, és mégis ellenkezés van. Én nő vagyok, és pártolom, és örülök hogy van döntési lehetőségem. Az a baj, hogy egyes rétegek számára hiába lenne ingyenes (vagy talán az is), akkor se vennék igénybe, mert az ő életkörülményeiken nem fog változtatni, és egyébként is ajándéknak tekintik, csak épp elvesznek tőle minden lehetőséget. Cserébe mehet majd lopni a klánnal.

Nekem van egy gyermekem, egyedül neveltem fel, és nagyon nehéz volt. Nem állítom, hogy nem akarok több gyereket, de ha véletlen történne a dolog, vagy nem olyan személytől, akire rábíznám magam, fájdalom nélkül megtenném. Nem akarok még egyszer egyedül maradni. Én speciel nem emlékszem az anyaméhben töltött időre, szóval én ezt nem fogom fel ilyen tragikusan. Egy embriónak még nincs se arca, se személyisége stb. Babonából nem is szoktak sokáig cuccokat se venni a gyereknek, ha netán történne valami a terhesség során.

Az állam érdeke az, hogy szülessenek a gyerekek, mert kellenek majd nyugdíjtermelők, kellenek munkások, meg kellenek szülők, akik mindent megvesznek neki. Továbbá a film célja szerintem inkább a felelősségre nevelés, hogy a 2 fél közül legalább az egyiknek legyen esze mikor védekezni kell, és inkább megelőzzék a bajt. Lehet erről órákat, oldalakat vitatkozni, de nem nyújtom tovább

Igen, ellenzem, úgyhogy megszólítva érzem magam.

Nő vagyok.

Nincsen még gyermekem.

Nem szeretem, ha akár mellette, akár ellene indulatosan és egymást elítélve érvelnek; nagyon felkavar, amikor egy (történetesen rendszerint férfi) ellenző szó szerint fröcsögő nyállal ecseteli, hogy milyen megvetendőek is a "magukat kikkkkkapppppparrrrtatóó szinglihordák", de a hozzád hasonlóktól is görcsbe rándul bennem valami, akik nem elég, hogy úgy beszélnek egy megkezdett emberéletről, mint egy megfelelő technikai feltételek teljesülése esetén egyszerűen eldobható, iktatható, kisöpörhető valamiről, hanem még ráadásul primitív embersanyargatónak is tartanak mindenkit, aki nem ért velük egyet.

Mielőtt a kérdéseidre térnék, szeretnék arra a később felhozott érvedre reagálni, hogy a 3 hónapos embrió/magzat nem érez semmit, nincs agya stb.; nos, agya biztosan van már sokkal korábban is ( [link] első találat from google "magzat fejlődés"), és érezni is érez dolgokat. Azért lehet ez meglepő és intuícióellenes, mert 1. a méhen belüli fejlődés jellemző tendenciája, hogy a korai szakaszban a minőségi változások (fejlődés) dominálnak, csak a későbbiekben a mennyiségiek (növekedés); persze ha belegondolsz, ez okos dolog a természettől (szelekció), mert így az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenességek nem a későbbi szakaszokban vezetnek az embrió elpusztulásához, amikor az anya szervezete már rengeteg energiát belefektetett, hanem sokkal korábban, az anya számára szinte alig érzékelhető "energiaveszteséggel". 2. szintén jellemző tendencia, hogy a feji vég fejlődik korábban és azon belül is az agykoponya (ez a tendencia egészen a felnőttkorig tart: a kisbabáknak még arányaiban sokkal nagyobb a fejük, a testükhöz és az arcukhoz képest is) és 3. bár az érzelmek az életünket befolyásoló leggubancosabb és legbonyolultabb dolgoknak tűnnek, valójában az agyunknak viszonylag ősi (és ezzel összefüggően egyedfejlődésben is korábban megjelenő) részei felelősek értük. A félelem és a fájdalom pedig talán a legegyszerűbb "élmények", amiket egy élőlény megélhet. Szomorúan hangzik, de valójában ezek nagyon hasznosak az életbenmaradáshoz: arra ösztönzik az élőlényt, hogy elkerülje az őt károsító, veszélyeztető dolgokat.

Mindezek fényében, és a belinkelt oldallal is összevetve, bár egyikünk sem emlékszik arra, milyen volt 3 hónapos magzatnak lenni, az elég valószínű, hogy az abortusz (legalábbis ahogy ma szokás tudtommal végezni) szörnyű élmény neki. Az érvelésed, hogy az embrió nem szenved, a 2. hétig szinte biztosan igaz lehet, vagy talán a 4., esetleg 6. hétig. A legtöbb abortuszra ennél jóval később kerül sor (az első 2 hétben ugye eleve bajos egy váratlan terhességet egyáltalán észrevenni), ellentmondásos módon pont azért, mert az anyának épp ahhoz lehet szüksége időre, hogy eldöntse, szerinte mi lehet a jobb (illetve kevésbé rossz) maga és gyermeke számára.

Amiért ellenzem és fiatalabb koromban is elleneztem a saját "elméleti" gyermekemmel kapcsolatban: _én_ inkább szeretnék (ha kipróbálás nélkül választanom kellene, hogy mi legyen a sorsom holnaptól) nélkülözni vagy beteg lenni, mint meghalni. Hosszú lenne elmondanom, miért, de én ilyen alkat vagyok. Bár nem tudom, a gyermekem hasonló helyzetben mit választana, de mivel az én gyermekem, feltételezném, hogy hasonlítana rám.

Amiért ellenzem "elméleti szinten", más emberek körében, mint általánosan alkalmazható megoldást:

Elég nehéz definiálni, hogy mitől ember egy ember, de mindenesetre a fogantatás pillanatában összeáll egy önálló, teljes emberi genommal rendelkező élőlény, akinek ott és akkor "leosztják a lapokat", a leendő szemszínétől az időskori rákra való hajlamáig; és ebből az élőlényből, ha egészséges és nem avatkozunk be, egy csecsemő fog születni. Más irányból megközelítve, ha én azonos vagyok ategnapelőtti vagy a csecsemőkori önmagammal, akkor azonos vagyok a ziggótakori önmagammal is. A petesejttel meg a spermiumokkal nem; ők nem a leosztott lapok, csak a kártyapakli.

Szóval emiatt én úgy gondolom, hogy az ember a fogantatástól ember; és ebből a szempontból problémásnak tartom, hogy el szabad pusztítani, ugyanis a legtöbb ember nem szeretne olyan világban élni (én sem), ahol az embrió elpusztításának létjogosultságát igazoló érvekkel vagy indítékokkal, illetve azok kombinációjával alátámasztva felnőtteket vagy kisbabákat is szabad lenne elpusztítani.

Például olyan embereket, akik amúgy is nélkülöznek; akik betegek; akik nem képesek felfogni, mi történik velük stb.

Ismét megfordítva: ha semmilyen indokkal nem lőhetem álmában főbe még a családomat mindenéből kiforgató, férjemmel lelépő, gyerekeimet/szüleimet fizikailag bántalmazó, amúgy maga körül mindenkit gyűlölő stb. szomszédasszonyt SEM, vagyis a saját és szeretteim életminőségének semmilyen drasztikus változására hivatkozva nem iktathatok ki a környezetemből senkit erőszakkal, akkor úgy gondolom, hogy a saját gyerekemmel sem tehetem ezt meg.

Viszont az abortusz általános megoldásként való használatával nem ez a fő bajom; kész vagyok belátni, hogy ez az én logikám, az én álláspontom, az én véleményem, ezért ez alapján nem lehet az abortuszt másoknak megtiltani. A nagy bajom vele az, hogy hogyha általános megoldás, akkor elvárható megoldás is egyben, hogyha a környezeted szerint neked még nem kéne gyereket szülnöd, mert például túl fiatal vagy vagy nincsen elég pénzed. És a mai társadalomban pontosan ez a helyzet: ahogy írtad is, terhesnek lenni és gyereket szülni megfelelő háttér hiányában ma is pont olyan szégyennek számít, mint évszázadokkal ezelőtt, és talán nem jár érte annyira szigorú büntetés, de büntetés jár érte mindenféle hátrányos megkülönböztetések, csökkent esélyek és becsmérlő vélemények formájában. Ellenben az abortuszért semmi ilyesmi nem jár, maximum néhányan néznek az illetőre ferde szemmel, ha tudnak róla egyáltalán. Magyarul egy olyan világban élünk, ahol az abortusz bizonyos helyzetekben _kényszer_. És én ezt rohadtul nem tartom normálisnak.

Azért szoktam abortusszal kapcsolatos kérdésekre reagálni itt és más fórumokon is, mert szeretném, ha ez változna, nem azért, mert el akarnék ítélni bárkit is, hogy nem tudott vagy nem is akart ennek a kényszernek szembemenni.

Na akkor mindezen hosszas sallangok előreküldése után a kérdéseid:

- ha konkrét terhességről van szó, akkor a férfi gyermekéről IS van szó, nem csak a nőéről és a nő testéről-lelkéről. Ezért a férfinak is van köze hozzá. És természetesen elvont szinten is lehet véleményük a dolgokról, mint ahogy minden másról is lehet véleményük. Azzal viszont nagyon egyetértek, amire valószínűleg igazából gondoltál, hogy visszataszító, amikor olyan helyzetekről mondanak sokan sommás nagypofájú ítéletet, amit definíció szerint nem ismerhetnek belülről, ill. nekik garantáltan nem kell soha megküzdeniük vele.

- a magömlés csak a kártyapakli, lásd fentebb

- erőszaknál őszintén mondom, nem tudom, mit csinálnék, mert a gyerekemet akkor is sajnálnám talán, de mégis...

- ritkán lehet tudni, hogy biztosan beteg egy születendő gyermek; általában azt lehet tudni, hogy x százalék a kockázata (20-50 stb.) egy bizonyos betegségnek. Megkockáztatnám, azt hiszem, de ez a betegség típusától is függ talán, mert ismerek olyan fogyatékosokat, akik boldognak mondhatók a saját kis világukban, csak épp a környezetüknek jelentenek megterhelést, de van, aki tényleg csak szenved. Tulajdonképpen egy ilyen helyzetben elfogadhatóbbnak tartanék egy olyan szabályozást, ami a valóban csak szenvedő beteg gyermekek számára lehetővé teszi az eutanáziát, mit a mait, ami megkockáztatja, hogy jelentős részben egészséges gyerekek essenek áldozatul (különösen nehéznek találom ebben a témában, hogy itt ugye sokkal későbbi határig engedélyezett a terhességmegszakítás, így itt már tényleg szenvedésről van szó), de ez valószínűleg nagyon betegen hangzik így elsőre. Pedig ha a potenciális gyerekem helyébe képzelem magam, én inkább ezt választanám: ha tudnám, hogy holnaptól 50 százalék eséllyel súlyos beteg leszek, akkor jobban tetszene, ha adnának egy injekcióstűt, amivel kiszállhatok, ha tényleg beteg leszek, mint hogyha egy olyat adnának, amivel MOST szállhatok ki, vagy soha...

- ha magamnak se jutna, igyekeznék tenni róla, hogy jusson, ha végképp nem megy, akkor örökbe adnám.

- 16 évesen: dettó

- sokkoló felvételek: nem az rajtuk a sokkoló, hogy ronda és ijesztő, hanem hogy bántanak rajta valakit/valamit.

- pottyantós: manapság nem tilos az abortusz, mégis vannak ilyenek. Pedig még a megszületett gyereket is le lehet passzolni anonym, kórházak elé kitett inkubátokba. Ma senki nem mondhatja, hogy ez volt az egyetlen, vagy akár a legkönnyebb megoldás. Ahhoz, hogy ilyet tegyen valaki, komolyan pszichopatának kell lenni. Akkor miről beszélünk?

- terhesség a nő szégyene még 2012-ben is: egyetértek, érdekes módon nekem ebből nem az következik, hogy az abortuszt kéne terjeszteni, hanem hogy a gyereket szült nőket talán kevésbé kéne "büntetni", na meg a felelősségteljes szexuális életet és védekezést jobban kéne propagálni illetve elérhetőbbé kéne tenni.

Én azt hallottam hogy néha visszateszik a magzatot csak hogy még egyszer kikaparhassák.

Az abortusz nem csak gyilkosság, de közlekedési kihágás, adócsalás és nemi erőszak is.

Az ember csak akkor szexeljen ha gyereket akar szülni.

Én nem állítom, hogy mindent megoldana az, ha a védekezési eszközök ingyen lennék, de azért szerintem valamelyest akár javíthatna is a helyzeten.

Azt hiszem a Várandós tinik, Tinimamik is brit műsorok, de a múltkor éjjel pl. egy olyan műsorra kapcsoltam véletlen, ahol "szenzációkat" gyűjtöttek össze ilyen alapon. 13 évesen a srác ikerlányok apja lett, 17 évesen már három gyereke volt egy lánynak, stb stb. Ezekből a műsorokból kiderül, hogy kb 99%-uk azért lett terhes, mert nem védekeztek semmivel, vagy elfelejtették bevenni a tablettát és nem is gondolták, hogy ennek következménye lehet, avagy nem hitték volna, hogy ez velük is megtörténhet. (jóval nagyobb százalék volt, aki nem is védekezett)

Szerintem itt kéne életbe lépnie a "nevelésnek", az hogy ez egy hétköznapi téma legyen, odamerjen menni a gyerek anyuhoz és elmerje mondani, hogy ez történt, szeretkeztem a barátommal, akár el is élvezett bennem, vagy nem tudom, kétségbe vagyok esve, tenni kéne valamit. És egy jó anya ilyenkor kézen fogja a lányát és elviszi dokihoz. Vagy ha anyuhoz nem mer odamenni a "gyerek", akkor legyen valaki a suliban (fentebb általam említett óraadó akár), akiben bíznak annyira, hogy ilyen jellegű kérdésekkel hozzá fordulhassanak.

Ha körülnézel itt a gyakorin mi megy? 14-5-6 évesek bizonytalanok teljesen szex témában szinte mindenben... itt tanulják meg hogy mi hogy működik, mert sehol máshol nem hallják.

Ha az eleve "lecsúszott" felnőtteken már nem is segítene ez (pl. aki képes wc-ben megszülni, majd belefojtani a gyerekét), azért hátha sikerülne egy ilyen órával/tantárggyal valamit megfogni a fiatalok lelkében. Biztos ez sem lenne 100%-ban hatásos, de egy próbát megérne szerintem. Akár csak megnézetni pár Várandós tinik részt minden fiatallal, majd a végén megbeszélni, beszélgetni a védekezési módszerekről, hogy ezek hogyan működnek, a szexről, a terhességről, a szülésről, stb stb.

Ha csak pár százalékkal kevesebb lesz az olyan alja nép, aki megöli a babáját, avagy csak pár százalékkal kevesebb abortusz lett miatta, akkor már megérte.

(persze anyagilag annyira nem, mert ki kell fizetni annak a tanárnak a fizetését, de kérdés, hogy mi a fontosabb?!?!)

Igazából nem lenne ennyi abortusz, ha a szülők felvilágosítanák a gyerekeiket, időben. Bár az, hogy mi tartozik az "időben" kifejezéshez, nem meghatározható. A múltkor a 10 éves unokahúgom jött haza úgy a suliból, hogy az osztálytársai ezt és ezt mondták, s nem tudta, mit jelent. MErt nem is kellene, hogy tudják, de fel kellett világosítani.

Egy történet:

Az egyik ismerősöm bent feküdt egy megyei kórház szülészetén. Évek óta vártak a babára, többször elvetélt, míg végül sikerült. Egy olyan kisebbségi kiscsajjal (15 éves ha lehetett) volt egy szobába, aki már ki tudja hányadjára vetette el a gyermekét, s még csak fel sem fogta, hogy miről mond le. Persze, félt a nagyanyjától, aki nevelte őt, de mindannyian tudjuk, hogy nem tanult az esetből, s nem telik bele fél év, ismét a szülőszobán fekszik.

Az ismerősöm sírógörcsöt kapott, s átkérte magát egy másik szobába.

Nem ellenzem, de már kifejtettem egy másik kérdésnél és 0% lett a hasznossága a válaszomnak. Mégis hol éltek ti? Igen lehet védekezni és sajnos mellette is besikerülhet, és ha 14éves az illető az egész életét tegye tönkre azzal hogy a gyerekének él gürcöl kidolgozza a lelkét hogy felneveljen egy gyereket akit lehet hogy nem is szeret.

Bennem jelenleg nincs meg a saját gyerek utáni vágy, de örökbe szívesen fogadnék. Az ember csak egyetlen faj a sok közül, és egy gyerekembrió körülbelül egy kutyakölyök vagy annak embriójának szintjén mozog tehát még nem ember. Egy csimpánz vagy egy emberszabású okosabb mint egy 3éves gyerek. Igen szörnyű dolog, hogy az abortusznak nincs kifinomultabb módja (talán azért ezen lehetne változtatni), de a magzat akkor sem ember így sajnos van hogy tényleg el kell pusztítani hogy az anyának ne legyen baja, vagy ha az embrió beteg, vagy csak olyanok a körülmények hogy nem tudja felnevelni.

Azok akik rendszeresen járnak abortuszra, talán nem is baj, hogy így tesznek, mert az állam tartaná el azokat a gyerekeket is és már most tele vannak az árvaházak. Akik meg ilyen lépésre szánták rá magukat nem jókedvükben teszik elhihetitek. Az egyház pedig igazán újíthatna a nézetein mert 7milliárd embert már így sem bír el a Föld, nem hogy még sokasodjatok...

remélem megint 0%-os leszek (de előtte olvassátok el és gondolkodjatok, vagy csak szálljatok vitába a nézetekkel, a kérdezőjével is)

16os

Igazából amiket írtál az borzalom. Mivel egy 3 éves gyermeknél a csimpánz is okosabb, a te érvelési logikád alapján az sem értékes élet? Mivel nem okos, nem olvas, nem cseveg veled kedélyesen egy pohár bor mellett, nem elemez Tolsztojt... szemétre az összes ilyen emberrel. Te nemhogy az abortuszt támogatod, hanem érvelésed szerint az emberölést is a szellemileg visszamaradottak körében (pl)

Gratulálok.

16os

14 évesen teherbe esni?????

Szép.

Szegény tönkreteszi az életét mert megesett 14 évesen, jujjj. Szegény. 14 évesen nem kéne szexelni, nem kéne felelőtlenül szexelni. Szerintem mindenkinek MINDENKINEK vállalni kell a tettei következményeit.

Azért ilyen a világ, azért van benne ennyi mocsok és szenvedés, mert senki, vagy csak kevesen vállalnak felelősséget azért amit tesznek.

16-os "mégis hol éltek ti", nem szoktam pontozni, viszont ha már egyszer a kérdés is eleve azért lett kiírva, tessék, vitába szállok.

1. Nézd, nem tudom, te hol élsz, de ahol én, ott kapható óvszer, feliratható fogamzásgátló tabletta és nem kötelező az első férfival szexelnem, aki szemet vet rám.

Az elfelejtésre, a tabletta elveszítésére és az óvszer kiszakadására is van mindig elérhető megoldás: kiegészítő fogamzásgátlás/szex kihagyása pár napig, újból feliratni a bogyót ha kell akár az ügyeleten (furán néznek de megteszik), illetve elmenni esemény utáni tablettáért (azt is elég sok helyen felírják neked). Nem igaz, hogy ennyien esnének teherbe váratlanul, ha ezeket az eszközöket mindenki használná. Tessék összehasonlítani egy civilizált ország statisztikáit a miénkkel, azért elég drámai a különbség.

2. Ha valaki tényleg úgy érzi (akár mert még csak 14 éves), hogy egy gyermek ROMBA DÖNTENÉ az életét, akkor nem kötelező felnevelnie. Ha gyermeket akarsz örökbe fogadni, valószínűleg éveket kell rá várnod... és egy ambiciózus fiatal lány újszülött gyermekét valószínűleg különösen szívesen látnád új családtagként.

3. Ha a három éven aluliak még úgyis csak az állatok szintjén vannak, akkor ezek szerint az a véleményed, hogy őket is el szabad pusztítani? Vagy hogy legalábbis kevésbé gáz, mint nagyobb gyereket vagy felnőtt embert? Biztos, tényleg biztos, hogy ezzel akartál érvelni? Az értelmi képességekkel?

(Egyébként a nemkívánt kisállatokat sem szabad tudtommal civilizált országokban állatkínzó, fájdalmat, szenvedést okozó módszerekkel elpusztítani, csak fájdalommentesen elaltatni - más dolog, hogy mi a gyakorlat. De ez a fentiekhez képest csak mellékes apróság.)

4. Remek dolog, hogy kijelented, hogy az embrió nem ember, de régebben azt is kijelentették például, hogy a feketeafrikaiak nem emberek. A pillanatnyi értelmi képességek nem igazán jó meghatározások, lásd fentebb. Szerinted mitől ember az ember? Vagy a másik irányból megközelítve: szerinted az alapvető emberi jogok miért csak az embereknek járnak, más élőlényeknek miért nem? Nem szekálás, ezek szerintem tényleg elgondolkodtató kérdések.

4. Milyen tele árvaházakra gondoltál? Én úgy tudtam, hogy már jó ideje nincsenek nem hogy tele, de semmilyen árvaházak Magyarországon. Az igaz, hogy a nagyobb, idősebb korukban az állam nyakába szakadt, sokszor roma származású gyerekeket sokkal nehezebb örökbe adni, főleg azért is, mert a szüleik nem akarnak róluk valóban végleg lemondani, de ez hol mond ellent annak, hogy az én potenciális nem várt gyermekemet (vagy akár a tiédet) tárt karokkal várnák a sorban álló szülőjelöltek?

5. Senki nem mondja, hogy az lenne a legszuperebb, ha a rendszeresen abortuszra járók inkább másfél évente szülnének egy gyereket, hanem azt, hogy az lenne a legszuperebb, ha tisztességesen védekeznének. Én mondjuk nem értem, miért nincsen több támogatás a tinédzserek és a szociálisan hátrányos helyzetűek számára; ha eltekintünk az etikai szempontoktól, még mindig ott vannak az egészségügyi és ezzel összefüggően anyagi szempontok: az aborutsz ugyanis az anyának is árt, főleg ha nagyon fiatal.

8. Én sem hiszem, hogy a normális nők jókedvükben vetetik el a gyereküket. Pont azokon a dolgokon kéne változtatni, amik miatt ez tűnik számukra az egyetlen vagy legalábbis legkevésbé rossz megoldásnak. Ennek csak egyik oldala a dolog súlyának idejekorán (lehetőleg még teherbe esés előtt) való tudatosítása, meg az alternatív megoldások bemutatása, a másik oldalon meg nem ártana olyan dolgokon változtatni, hogy de facto se érjen valakit a munkahelyén hátrány azért, mert van egy gyereke (mert papíron minden szép és jó, de valójában ha a munkáltatónak nem tetszik a helyzet, úgy repül az anyuka, mint a kisangyal, mikor például szülési szabadságról akarna visszamenni, csak példának okáért...), vagy ne képzelje már azt a hímek egy jelentős csoportja, hogy a zoknitól való ódzkodásukra kézenfekvő megoldás a "hát majd legfeljebb elveted"...

Kíváncsi vagyok, ha te elvárod, hogy gondolkodjanak a te érveiden, vajon te szoktál-e gondolkodni a másokén?

Szép napot

*11