Hogyan szoktathatnám le erről?

Kedves kérdező!

Ugyan semmi közöm a kettőtök kapcsolatához, de...

Szerintem egy halotti tor eléggé privát rendezvény. Ha a férjed nem túlsúlyos, nem kövér, akkor nem eszik többlet kalóriákat nyilván valóan. Otthon is megszabod, hogy mennyire van szüksége? Az meg, hogy te mindig hagysz egy kicsit a tányérodon:) A századfordulós filmek meg az angol kisasszonyok jutnak eszembe róla. Egyúrinő mindig hagy a tányérján, nehogy azt gondolják, telhetetlen:)

Nekem is az jutott eszembe, amit az utolsó előtti válaszoló említett. Egy vendégségben szerintem zabálni nem illik, ami az én szótáramban azt jelenti, hogy valaki úgy eszik, mintha három hete nem látott volna kaját, kézzel-lábbal habzsolja be...

Ugyanakkor ha a társaságtól függő illendőséggel (értem ezalatt pl, hogy nyilván ha a szüleihez vagy haverokhoz megy ebédre, akkor miért ne foghatna meg egy csirke combot kézzel) fogyasztja el azt az ételt, akkor miért zavar téged, hogy szívesen eszik, pláne ha nincs egy deka feleslege sem?

Nem kellett senkinek, ő elfogadta, megette, mi ezzel a probléma? Otthon is te szedsz a tányérjára, hogy ennyit ehet és kész? Honnan tudod, hogy ő már jól lakott, nem enne még egy kicsit? Én akkor érzem magamat jól lakottnak, ha már egy falat sem menne le a torkomon, hiába erőltetném. Nyilván akkor ő annyira nem lakhat jól, ha még 1 adag kaját szó nélkül benyom.

Mellesleg engem úgy neveltek kicsi korom óta, hogy amit kiszedek, azt egyem meg, ergo ha magamnak szedek egyértelmű, hogy mindent megeszek, szerintem kicsit illetlenség is otthagyni valamennyit, ha már én szedtem. Ha úgy hozzák ki a kaját, akkor meg vagy megbírom enni, vagy nem, ha megbírom akkor meg is eszem, ha éhes maradok és lehet, akkor kérek még...

Egyébként pedig, aki vendégségbe hív valakit, tort, esküvőt, bármit megszervez, az általában úgy számol, hogy mindenki jól érezze magát és ne korgó gyomorral menjen haza, már ha a mi társaságainkból indulok ki. Nálunk akár ciki akár nem, egy halotti tor is fájó, de jó hangulattal telik el, mert előkerülnek a régi emlékek, a közös sztorik az elhunyt szeretteinkkel, amik néha igencsak megmosolyogtatók és nem gondolom, hogy ez egy rossz dolog lenne, pedig sokan azt mondják, hogy milyen dolog már halotti toron nevetni...

Nem értek veled egyet, de ezekkel az érvekkel szerintem nem is fogok, így nem erőlködök. Attól, hogy én pl. szeretem tele enni magamat, még köszönöm szépen kulturált embernek érzem magamat. A párom is szereti tele enni magát és a családom is, holott mindannyian átlagos testalkattal rendelkezünk, egyikünk sem túlsúlyos (és teszem hozzá mindannyian tisztában vagyunk a "illemmel", nem vagyunk pofátlanok, stb). Mi szeretünk enni és ha már eszünk szeretünk jól is lakni. Számunkra és a baráti társaságunk számára is ott kezdődik egy összejövetel, esküvő, bármi, hogy először jóllakunk.

Nekem alapjáraton bőven sok lenne két szelet hús, de én soha az életben nem szabnám meg a páromnak, hogy ennyit ehet és nem többet. Ha jól esik neki és ráadásul még kínálják is miért ne fogadhatná el? Ha úgy ment volna kuncsorogni, akkor még lehet megérteném a problémát, de kínálták, elfogadta, egyáltalán nem értem miért kell ebből ekkora problémát csinálni.

"Pedig itt /is/ismerszik meg az ember."

Igen, itt jól megismertünk: anyáskodó, kényszeres, kissé álszent, makacs, irányításmániás ember vagy.

Attól, hogy te jól laksz egy éttermi adagtól (gondolom az volt, mert pincérek szolgálták fel), más még egyáltalán nem biztos. Főleg, ha egy ereje teljében levő férfiról van szó. És vendégségben én igenis bunkóságnak tartom meghagyni az ételt! Nekem sem esne jól, ha a vendégeim finnyáskodva a tányér szélére tologatva meghagynák az ételt. És mégis miért akarod megszabni, hogy mennyit ehet a párod? Ki ő neked, a rabszolgád, a fiad, vagy az alattvalód talán? Minek akarod elnyomni, mindenképpen irányítani? Elég elviselhetetlen lehetsz. Remélem a párod elég erősen ellenáll a leszoktatási kényszerednek!

1. Ez egy nyilvános fórum, ahol te krédést tehetsz fel, de hogy mi akarunk-e véleményt nyílvánítani, ne te szabd már meg. Vagy minket is leszoktatsz?

"Eldöntöttem, hogy mindenképpen le fogom szoktatni a férjemet"

Én max. a kutyámat akarnám leszoktatni valamiről, de más embert eszem ágában sincs. Sokkal jobb lenne, ha férjed szoktatna le erről a felsőbbrendűségről. Mert az ember arról is megismerszik, ahogy a családtagjaival "bánik".

Ne csodálkozz, ha hamarosan dobbant a férjed.

Ilyen nő nekem nem kellene. Mennyi mindent látsz bele egy egyszerű evésbe! Szégyellhetnéd magad!

22/L