Miért kerülik el az emberek a panaszkodó embert, ahelyett hogy segítenék?

Valamilyen téren mindenkinek van. Egyébként én is panaszkodósnak számítok, és én is utálom, ha nem hallgatnak meg, de ha belegondolok, mindig megértem őket. Én is utálom, ha panaszkodnak. A sikeres ember egyik jellemzője, hogy nem panaszkodik. Persze más, ha segítséget kérsz, mert valami egyedül nem megy. Ha komoly problémád van, ami nyilván az állandó panaszkodás tárgya, akkor talán ez a legjobb út. Tanácsot kérni egy okosabbtól, vagy olyantól, aki szívesen segít. De mindig gondolj bele, hogy Neked milyen lenne, ha állandóan panaszkodnának! A panaszkodással az a baj, hogy a panaszkodó ember panaszkodó embert vonz, akivel jól elvan ugyan, de megoldani még együtt sem tudnak semmit, mivel a saját problémáikat sem tudják megoldani. Ha nem olyan életet akarsz, hogy ilyen energialeszívós-mindennel elégedetlen emberekkel legyél körülvéve, akkor azt javaslom, ne panaszkodj, még akkor sem, ha okod van rá.

Gondolj csak azokra a falusi vénasszonyokra, akik naphosszat ülnek a kerítéspárkányon és állandóan sápítoznak valamin. Remekül megértik egymást, de előre sosem jutnak, mert az összes csak panaszkodik, de egyik sem tesz semmit. És szerintem itt a probléma a panszkodással, hogy a cselekvést kizárja. Az emberek márpedig a tettrekészséget szeretik.

Szerinted akik itt ülnek gondolatolvasók?