Bíztok e még és hisztek e?

Én 54 éves vagyok és akiben feltétlen megbizok, az a párom, sok éve vagyon együtt, de még soha nem kellett benne csalódnom, minden helyzetben mellettem áll és segit.

Mielött öt megismertem, nekem is rengeteg csalódásban volt részem, és azt hittem, soha többé nem tudod senkiben kicsit is megbizni - és kiderült, hogy mégis lehetséges.

Persze h nincs olyan ember akiben még soha nem csalódtam, de én sem hiszem h olyan ember lennék akiben legalább egy ember ne csalódott volna.

Olyan ez mint a párkapcsolat. Sok-sok éve vagyok már együtt a párommal, és már réges rég elmúlt a rózsaszín köd. Ismerjük egymás hibáit, egymás korlátait, de éppen attól szép az egész, hogy így is el tudjuk egymást fogadni.

Én sem bízom meg a szüleimben, mert pletykásak. Az ember elmond valamit az édesanyjának a legnagyobb titokban (akár a magánéletével kapcsolatosat) és másnap az apjától hallja vissza a legkellemetlenebb társalgás fényében. Nem mondok el nekik semmit, amiről úgy érzem, hogy esetleg kellemetlenséget okozhatnak azzal , hogy elpletykálják.

Én magam teljesen senkiben nem bízom meg, de megtisztelek mindenkit azzal, hogy amíg nem játssza el a bizalmam, addig nem kételkedem benne. Van egy legjobb barátnőm, idestova 13 éve ismerjük egymást és bármit elmerek neki mondani. Viszont nálam nincs 2. esély. Egyszer "elárulnak" akkor ott vége minden meghitt bizalomnak.

Nem tudok bízni. Sajnos becsaptak, és azóta gyanakszok a világra. Sok ember van, akiben kisebb-nagyobb mértékben csalódtam, és sok, akiben még soha.

Az fáj a legjobban, hogy az az ember bántott eddig a legkegyetlenebb módon, akit a világon mindennél jobban szerettem. Ha ekkora árat kell fizetnem a tapasztalatért, akkor inkább ne bízzak meg senkiben soha.

24/n