Miért ilyen a magyar?

Egy német-magyar barátom fogalmazta ezt meg nekem anno 1-2 éve nagyon jól. Az édesanyja magyar, de a gyerekek már kint születtek, kint él a mai napig Németországban az egész család, viszont viszonylag sok időt töltenek magyarországon is.

Anno álláshirdetéseket böngésztem, próbáltam informálódni a várható fizetéseknek adott szakmákban itthon és határon túl, amit ez a barátom nyomon követett. Nyitva hagyta számomra a kérdést, hogy egyszerűen nem érti, miért vagyunk ennyire birkák, miért vállalunk el olyan megalázó fizetésekért bármilyen munkát is, amiket itt kapnak az emberek, mondván külföldön még egy utcaseprő is jobban keres. Miért fogjuk be mindenért a szánkat, miért tűrünk el mindent? A válaszát is megfogalmazta, amiben ha jobban belegondolok van is valami. Anno nagyszüleinknek, szüleinknek tűrhető életük volt, megvolt "mindenük", nem kértek mást cserébe, minthogy fogják be a szájukat és csinálják azt, amit az állam kér tőlük. Volt állásuk, volt mit tenni az asztalra, stb. Ergo személyes jólétük megvolt, mégha ennek ára is volt. Ezt nevelték a gyerekeikbe, és így szépen száll nemzedékről nemzedékre. Én kezdem úgy érezni, hogy talán a mai fiataloknak már kezd kinyílni a szája... Én az a típus vagyok, aki sosem merne elsőként kiállni és felbújtóként szerepelni, azonban ha valaki egyszer végre megszólalna, biztos vagyok benne, hogy nem maradna egyedül a cél elérése érdekében... Nekem sokszor az az érzésem fiatal huszonévesek között gyakran megfordulva, hogy mindenki csak vár arra, hogy valaki elsőként fellépjen... Ha ez meglenne, akkor ezrével mennének és állnának egyként az illető mögött.

A korábbi hozzászólók leírták a lényeget.

Sajnos, valóban ilyen a magyar, de változtatnia kéne ezen. Más népek is EU-tagok, mint pl. a görögök, mégis hevesen tiltakoznak a megszorítások ellen. És végül segítséget is kapott Görögország az EU-tól. Igaz, ez nyilván érdek is.

Egyetlen bátor összefogás Magyarországon utoljára 1956-ban volt. Azóta semmi. A "majd csak lesz valahogy"-felfogás uralkodik, már régóta. Kormányok jönnek-mennek, a következő talán majd jobb lesz, ugye, mindig bizakodunk, aztán jól pofára esünk. A mézesmadzag a nyakunk köré tekeredik.

De a magyar túlélő típus. Ki tudja, meddig...