Régen jobb volt gyereknek, tinédzsernek lenni?

Ez nehéz kérdés, szerintem erre nincs egyetemes igenlő vagy tagadó válasz. Valakinek nyilván rossz gyerekkora, tinédzserkora volt 30 évvel ezelőtt is, az azt mondja, hogy dehogy, szörnyű volt. Van olyan, aki meg remekül érezte magát, az meg azt mondja, hogy persze, minden sokkal jobb volt, mint most. De, itt az én véleményem:

Én most vagyok 20 éves, de az én korosztályom és a kérdező korosztálya közt olyan, mintha nem 5, hanem 10 év korkülönbség lenne legalább, és szerintem ez a gyors technikai fejlődésnek tudható be. Ma már a gyerekek az első mobiljukat olyan 7-8 éves korukban megkapják, én pedig 11 évesen kaptam az elsőt, azt is csak azért, mert napi 50 km-t utaztam a suliba, és a szüleimet megnyugtatta, hogy el tudnak érni, és ha gáz van, én is őket. Egyébként az osztálytársaim nagyjából 13 évesen kapták az első mobiljaikat.

Akkor itt van a másik, a facebook. Úgy vettem észre, hogy a fiatalok körében gyakorlatilag komoly társadalmi színtérré változott. Nem bánom, hogy az én tinédzserkoromban még nem volt jelen, mert azt látom, hogy a tinik nagy része szinte az egész napját a facebookon tölti (hála a mindenféle netkapcsolattal rendelkező mobiloknak), és ne mondja senki sem nekem, hogy ez jó. A tinik értékrendjében a lájkok száma lett a döntő, az ismerősök mennyisége, és nem a minősége. Az külön veszélyeket rejt, amikor néhányan folyamatosan posztolják, hogy mikor, merre vannak, mit csinálnak. Azt is észrevettem, hogy a tizenéves korosztálynak egyre nagyobb problémát jelent valós élethelyzetekben ismerkedni, és sokan panaszkodnak, hogy nincs hol ismerkedni. Persze, hogy nincs, ha mindenki odahaza a facebookon lóg!

Szóval összesítve: ez a világ (főleg a fiataloké) nagyon felszínes lett, és az értékek teljesen eltorzultak. Nincsen egy meghatározott értékrend, hiszen mást mond a szülő, más ömlik a médiából, és mást mondanak a haverok. Szerintem sokkal nehezebb megbirkózni ezzel a felgyorsult, elanyagiasodott világgal, nem csoda, ha ennyi sérült ember szaladgál.

Nekem nagyon jó gyerekkorom volt, szerettem a 80'-as éveket.

Lakótelepi "kulcsos gyerekek" voltunk, soha nem unatkoztunk, "tacskó" bringán száguldoztunk, csórtuk a téli fagyit a boltból, fociztunk a grundon, nyáron miénk volt a Balaton, és mindig mi akartuk a legtöbb újságpapírt gyűjteni a sulinak amikor papírgyűjtés volt.

Nem voltunk gazdagok, de az akkor még létező középosztály megengedhette magának azokat a dolgokat amik széppé tudták tenni a gyerekkort.

Tudjátok mi a vicces? Hogy legyen bármilyen idős is az ember,a nála öregebbek mindig azt mondják"bezzeg a mi időnkbnen.." :D

Emlékszek,gyerekkoromban a nagyanyám generációja nyomatta ezt a szöveget,hogy a mia fiatalok milyen erkölcstelenek,cigiznek,szexelnek stb :D:D

A mai gyerekeket kicsit talán túl liberálisan nevelik,nem lehet büntetni,rászólni stb mert nehogy megsérüljön a lelki világa..

Viszont az meg elgondolkodtató,hogy tulajdonképpen ez az őket nveelő szülők hibája,mondjuk ,hogy ők most 30-35 év körüliek.

Igen, a világ mindig változni fog, velünk együtt, ezzel nem tudsz mit kezdeni. Viszont azt hogy jobb volt akkor nem csak én mondom, hanem szüleim is, akik nem voltak már gyerekek. A mai világhoz képest nyugodtabban lehetett élni, nem zaklatta fel az ember idegrendszerét annyira ha megnézett egy híradót. Ma már az információ áramlás olyan mértékű, hogy azt is tudjuk ha fingott egy fóka Grönlandon.

Valahogy volt egyfajta hangulata az akkori emberek összetartásának, nem voltak ilyen társadalmi különbségek, egy csapatban focizott a grundon a főorvos úr fia, és a papírgyári melós gyereke is, és tudtak barátok lenni.

Bár én csak 22 vagyok, de esküszöm több normális tini volt megtalálható 7 éve, mint manapság.

OKJ-s képzésre járok egy középiskolába, osztálytársaim többsége 16-19 éves és elképesztően buták, barmok és állatok.

22/L

Én is a 80-as években voltam gyerek, a 90-es évek elején jártam középsuliba.

Ahogy a mostani gyerekeket és fiatalokat elnézem, sokkal jobb volt akkor.

Se általánosban, se középben nem volt az anyagiak miatti megkülönböztetés. Ha szinpatikus volt valaki, akkor barátkoztunk, ha nem, akkor nem. Mindegy volt, hogy jól állnak-e anyagilag vagy nem.

Szuper volt gyerekkorban a barátokkal a parkban játszani, nem pedig a neten lógni mint manapság.

Jó, hogy suliba félelem nélkül el mertünk járni, mert nem kellett totózni, hogy vajon ma a tanár ver meg egy diákot, vagy fordítva. Esetleg egy szülő egy tanárt...

Fiatalként nyugodtan elengedtek discoba a szüleim, nem kellett félteniük, hogy vajon haza érek-e egyben. Akkor még nem kellett olyanon gondolkozni egy buli után mint pl. a nyáron hallottam egy tizenéves lánytól mikor a bnőitől elköszönt:- Remélem hazaérek épségben-Valahogy így köszönt el a többiektől, legalábbis a lényege ez volt:(