Hogyan lehetne felébreszteni azokat a kis álmodozókat, akiknek a munka nem sokat mond, csak élnek egyik napról a másikra azzal a jelszóval: "majdcsak valami lesz"?

Szerintem az ő esetében igaz az idézet "Álmodozás az élet megrontója..."

Bár úgy gondolom, ahhoz, hogy az ember a monoton hétköznapokból kiszabaduljon szükség van egy kis álmodozásra, mely általában egészséges ha nem visszük túlzásba. Ha a kollégád túlzottan elrugaszkodik a valóságtól és munkája helyett mélázik álmodozik, akkor ott szerintem valamilyen más magánéleti, lelki probléma lehet, melyből később adódnak a problémák: nem tud koncentrálni, és elhanyagolja a munkát!

Ezt azért írom, mert velem is megesett, hogyha valami hiányzott az életemből vagy nem tudtam megoldani egy problémát azonnal "álmodozással" pótoltam az űrt!

De van a másik véglet is (sógorom is ilyen típus), akinek nem számít a holnap, nem érdekli, hogy mi lesz vele , mit fog enni, ha esetleg nem lesz munkája, ha kell elhanyagolja azt, mindemellett csodásnak látja a világot, és hát én soha nem tudtam vele még megértetni, hogy nem jó amit csinál, fel kéne nőnie! Ha tényleg félted a kollégád, szerintem egy kiadós jóindulatú beszélgetésben finoman tudtára hozhatod hogy mi a baj, esetleg rákérdezhetsz, hogy vele minden rendben van-e?!

Ha viszont ő tényleg "a majd csak lesz valami típus" akkor szerintem nem nagyon lehet rajta segíteni!