Hogyan gyözzem le a szégyenlőségemet? Hogyan érezhetem jól magam a közösségben?!

Habár 22 éves vagyok, nagyon zárkozott. Sajnos a családi hátteremre vezethető vissza... :S nem volt jó gyerekkorom...éheztem, anyám elhagyott (azóta meghalt), édesapámmal és a mamámmal élek. Sajnos apu sem minta apa, és a mamám se minta mama, neki mindig az unokatesoim voltak a kedvencek... :S valahogy sose törödött igazán velem senki, és igy márr gyerekként is magamba fordultam. Az iskolában kiközösítettek... a szakközépiskolban már jobb volt ahelyzet, elvoltam az én kis csendesebb társaimmal. A közeli barátaimmal elvagyok jól vagyok.De ha pl egy állásinterjúra kell mennem, kb a sirógörcs kerülget, hogy idegennel kell beszélnem. Hogyan tehetném túl magam ezen a bezártságon? :S milyen módszerek vannak rá?

(kérlek komoly válaszokat, mert ez számomra egy komoly trauma :(