Mit kezdjek a "barátnőmmel"?

Szóval mi gyerekkorunk óta vagyunk jóban /6-7 éves korunk óta/ régen minden oké volt.

Az elmúlt jó egy másfél évbe elegem van már.

Az anyja mindig mondja nekem, hogy hívjam már ki mert mindig otthon unatkozik meg minden /mármint a lány/.

Akárhányszor volt az, hogy pl:. gyere menjünk bicajozni, sétálni, menjünk ide- oda amoda. "Bocsi most nem érek rá" mikor rákérdezek "gépezek" . De azért hívjam ki meg minden. Aztán ha nem hívom ki nem megyek oda suliba nem beszélünk stb. akkor ő van kiakadva hogy hanyagolom. /Ő miért nem ír rám?/ Volt, hogy volt ilyen sulis kirándulás. Mondták hogy jajj majd ő is megy mert így meg ugy meg amugy. /én mentem, ő örült hogy megyek énis mert ugy volt hogy jön/ de persze abból se lett semmi. Meg mindig igérget. De hiába próbálok vele beszélni semmi változás. De persze ha neki kell valami vagy mennie kell valahova egyből ugorjak, amugy lese sz*rja a fejem