Hogy kell filozofálni? Mit értetek ezalatt?

háát, én szívesen beszélgetnék ilyenekről egy fiúval, de nem igazán találtam még ilyen esetre:D.. csak a legjobb barátnőm ilyen.

egyébként nagyon aranyos tőled, hogy így érdeklődsz ez iránt, de szerintem, ha nem vagy ilyen beállítottságú, nem leszel jó filozofálgató-társ" továbbra se, hisz téged nem mozgat meg annyira mélyen ez a dolog. persze ez csak az én véleményem.. de egyébként szerintem örülj neki :D

Úgy kell filozofálgatni, hogy a logikán kívül az előzetes feltevéseinket és tudásainkat részben, időlegesen félretesszük. Mondok egy példát:

Például egy nagyon jó filozófiai (azon belül esztétikai) kérdés az, hogy "mi a szép?". Aki nem filozófiai szempontból közelít a dologra, az elkezdi mondani, hogy hát nekem ez a szép, meg az a szép, meg a piros autókat szeretem és a nagytestű, erős állatokat, mint a lovak meg a bölények, meg az anyukám a szép meg a feleségem meg a kiskutyám... stb.

Aki filozófiailag akarja megközelíteni a kérdést, az nem azt gondolja át, hogy _nekem_ mi a szép, hanem először átgondolja, hogy mik lehetnek a "szép"-nek a különböző fogalmai, milyen dolgokra mondhatom, hogy szép és milyenre nem, ki dönti el, hogy mi a szép és mi nem az, stb.

Pontosabban tehát úgy működik a filozófia, hogy ha logikusan végiggondolom egy dolognak a vonatkozásait, az egészet, akkor mi a kérdésemre a szükségszerű válasz.

Az egyik legnevesebb európai filozófus, Immanuel Kant is feltette ezt a kérdést egyik művében, a Kritik der Urteilskraft (Az ítélőerő kritikája) címűben, és a válasza [nem szó szerint, de értelme ez]: Szép az, ami érdek nélkül tetszik.

Végül is a filozófiának kb. az a lényege, hogy logikusnak kell lennie, de nem lehet eldönteni, hogy az eredményem igaz vagy sem, mert csak a saját filozófiai rendszeremben lehet igaz. Így tehát végső soron a filozófiának nem is az a célja, hogy a nagy, "igazi" igazságot kutassa, hanem az, amit a szó is jelent eredetileg: a bölcsesség szeretete.

Ha szeretnél filozofikusabb alkat lenni, akkor olvass klasszikus filozófiai műveket (el lehet kezdeni pl. az ógörögöknél: Platón, Arisztotelész), és lehet, hogy utálni fogod, de lehet, hogy izgalmas lesz számodra, hogyan jutnak el egyik logikus pontról a másikra, miből, miért, mi következik. De ha nem megy, nem kell erőltetni. :)

nem szoktam ilyesmikről beszélni, sőt, általában kifejezetten rángógörcs kerülget az ilyen típusú "filozofálgatásoktól" - én szívesen elbeszélgetek sok mindenről, akár olyanokról is, amik tőlem távolabb állnak,és magamtól nem ez lenne a témám, de azt viszont igényelem, hogy legyen valami értelme a beszélgetésnek, ne csak hangzatos szólamokat eregessünk, szóljon is valamiről, amiről értelmesen lehet beszélgetni, nem csak szellemi onanizációt végezni.

Szóval van ilyen embertípus is, a leírásod alapján te is ilyesmi lehetsz, én azt javasolnám, hogy nem kell belemenni olyanba, ami tőled teljesen idegen, mert az csak önmagad megerőszakolása, amit lehet egy ideig csinálni, de előbb-utóbb csak felgyülemlik úgy, hogy az embernek elege lesz belőle. Remekül el lehet beszélgetni csomó mindenről csomó módon, ami mindkettőtök számára jó, a "filozofálgatásra" meg biztos van olyan ismerőse, aki alkalmasabb nálad, nem kell, hogy mindenre te legyél a megfelelő személy, (gondolom) vannak más ismerősei is.