Hamvasztást vagy koporsós temetést szeretnél majd magadnak? Miért?

Engem iszonyúan taszít a gondolat, hogy lent a hideg földben, lezárva, kukacok, rothadás stb...

Tudom, akkor már édesmindegy lesz, de a gondolattól is kiráz a hideg.

Szóval inkább hamvasztás.

Hamvasztást, utána pedig szórjanak szanaszét, tulajdonképp mindegy, hová.

Az ok pedig az, hogy nem akarok koporsót, nem akarok sírhelyet, nem akarok táblát, nem akarok kötelezően rendben tartandó zarándokhelyet, amit "muszáj" látogatni, gondozni, megújítani, anyámkínnya. Nincs annál szomorúbb látvány, mint amikor a temetőben egy elhanyagolt sírt látok és nincs annál rosszabb érzés, hogy a szeretteim nyakába varrom a sírhely gondozásának és megújításának feladatát.

Meghalok, megszűntem, vége van, és kész. Akinek fontos voltam, megőriz a szívében mélyen, legbelül, akinek nem voltam fontos, a síromhoz sem jönne ki, ha lenne. Ne gyászoljon senki, mert jól éreztem magam a földön, és csak annak a gondolataiban maradjak meg, aki meg is akar tartani ott.

Azt olvastam, hogy az emberek nagy részének szüksége van a gyásza feldolgozásához egy olyan helyre, ahová kimehet a halotthoz. Ezért nem szerencsés a szórás, és a nagymama urnája a kredencen sem.

Ugyan már egyszer véleményt nyilvánítottam (a koporsós-hagyományos-kukacetetős-rothadós temetés mellett), még kiegészíteném azzal, hogy a hamvasztással kvázi megsemmisített ember maradványai gyakorlatilag nem kutathatók. Én viszont szeretném, hogy a maradványaim által előbbre léphessen a tudomány, pontosabban nem szeretném ennek a lehetőségét kizárni.