A tűzoltóké minden tiszteletem! Hogy lehet feldolgozni a mindennapokat a munka miatt? Egyszerűen nem tudom elképzelni sem. Ha valaki esetleg tűzoltó akkor írja le légyszíves.

Nem igazán értem a kérdést!

"feldolgozni a mindennapokat a munka miatt"

Feldolgozni azokat a dolgokat amivel a munkája során találkozik? Erre gondolsz?

Egymás között szoktak róla beszélgetni, otthon mesélnek róla stb.

Ha nem sikerül egyedül feldolgozniuk a történéseket pl. tűzoltó bajtárs halála vagy valamilyen riasztás utáni a helyszínen átélt dolgokat, látottakat akkor szokták igénybe venni a pszichológus segítségét.

Nehéz lehet, hiszen életveszélyes helyzetekben dolgoznak, ugyanúgy, ahogy a mentős is, meg néhány hasonló terület is van, ahol olyan dolgokat is lát az ember munkája során, amit az átlagember szívesen elkerül. (apám munkavédelmis, és helyszínelt már olyan halálos vasúti balesetnél, ahol az emberből csonkok maradtak csak szétszóródva, nem beszél ilyenekről részletesen; dolgoztam az Onkológián egy rövid ideig, adminisztrációt végeztem, néha arra járt kolléga az intézmény "halottasház" részéről, azt mondta, nem könnyű, főleg, ha gyerek hal meg)

Valahogy viszont muszáj nekik kezelni, hiszen akik ezeket a munkákat választják általában nem csak munka nekik, hanem hivatás. Ha csak munka lenne, otthagynák az első nehézségnél.

Valószínűleg úgy vannak ezzel, hogy ez vele jár, és amikor ezt a hivatást választották, ennek tudatában voltak.

Valóban kijöhet valakin a stressz úgy is, hogy nem beszél róla, de ismertem olyan pl. ápolót, aki meg "rémtörténetekkel" riogatta környezetét - ő így vezette le a feszültséget, gondolom.

Barátom nagybátyja először otthon kibeszélte magából a dolgokat... aztán már nem volt gond. De azért 10 év munka után is van olyan, hogy nem tud szóhoz jutni...

A barátomtól meg mindig megkérdezem merre voltak :) Ő is elmondja és ezzel talán meg is oldódtak a problémák. Jó, persze sosem lehet elfelejteni, de könnyebb egy kicsit :)