Miért bántanak? 16 éves lány vagyok, pajzsmirigy betegség miatt kicsit kövér vagyok. Gimnáziumba járok, és vannak olyan emberek akik ezért bántanak, csúfolnak, kinevetnek!

Sajnálom a pajzsmirigy betegséged.

Hogy mit tehetnél?

Szerintem kezdj el sportolni. Ezzel több dolgot is elérsz:

1. Önbizalmad lesz és az az érzésed, hogy megpróbálsz küzdeni a betegséged tünetei ellen és megpróbálod formába hozni magad.

2. Ha esetleg olyan sportot keresel ahol láthatnak a többiek, akkor elismerően fognak rád tekinteni, mivel valószínű ők hiába vékonyabbak egy fűszálat nem tesznek keresztbe érte. Aki ugyanis megdolgozik a külsejéért az nem gúnyolja azt aki még nem... hanem segít neki.

3. Ha olyan sportot keresel amit többen csináltok, találhatsz barátokat, akár hasonló érzésekkel is.

Szóval én ezt tanácsolom. Amúgy a gúnyolódókkal sajnos nem tudsz mit tenni, sírni nem érdemes miattuk.

Félig a külsőd miatt bántanak, félig azért, mert mint írtad olyan jámbor természet vagy, és megtehetik veled...

Az meg tény, hogy az emberek elég nagy görények tudnak lenni, pláne ebben a korban. Ha ennyire rossz a helyzet lehet iskolát kéne váltanod..:/

Az nem lehet baj hogy kövér vagy! kizárt! magadon kell vmit változtatnod! sztem nagyjából tudod mit kéne változtatni.

Egy nő az nő! és azért tenni is kell, tisztálkodás, öltözék, viselkedés, így nagy vonalakba, de az hogy kövér vagy az nem lehet indok.

Kérdező írd már le hány kiló vagy.

Tudod vannak akik véknyak és "lúzerek".Ezzel arra akartam célozni hogy ha nem vagy duci akkor meg találnak mást amivel ba.sztathatnak.

Lehet a természeteddel van a gond,de az is lehet hogy igénytelennek tartanak.

Csak átfutottam a kérdésed, de:

én 100 kg vagyok, mégse csúfol senki sem. Aki meg nem hangosan, szemtől szembe mondja, az meg egy senki, nem érdekel.

A szemembe viszont nem merik mondani, elég vagány csaj vagyok, lazán verekedek is.. :)

Szóval félnek tőlem. :PP

Szóval ne legyél beszari, legyél magabiztos. És igen a másik lehetőség, hogy igénytelen vagy. Nekem minden nap frissen mosott a hajam, igényesen sminkelek, divatos ruháim vannak.

16/L

Szia, sorstárs!

Annak idején engem is sokat bántottak az alakom miatt. Volt nyolc pokoli évem, mire a körülöttem levők megtanulták a miheztartást. Ezalatt megtanultam, hogy azokat bántják, akik védtelennek tűnnek, akik mellett nem állnak ki mások. Megtanultam szavakkal visszavágni, ha arra volt szükség, a másik gyengeségét használni, hogy ne ártson nekem, megtanultam egyszerűen nem meghallani, ha belém akarnak kötni, de az utóbbi időben nem is igazán volt rá példa, mert előrelátóan mindig úgy alakítottam - vagy talán a körülmények úgy alakították - a dolgokat, hogy legyen kihez fordulnom, és lehetőleg ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy megalázhassanak. Én a magam, illetve szüleim hibájából híztam meg, az életem évek óta egy merő fogyókúra - természetesen nagyobb eredmény nélkül -, viszont igényes vagyok a külsőmre (nem rib@nck*rva módra), tudom, mi áll jól és mit kerüljek inkább, és próbálom az előnyöket kiemelni magamon.

Nem azért teszem, hogy tetszek magamnak, vagy másoknak, hanem egyfajta pajzsként vonom magam elé az igényességet. Mosolygós, életvidám lánynak tűntem akkor is, ha épp egy világ omlott össze bennem. Dobd el az önbizalomhiányos csődtömeg szerepét, és tanuld meg, hogy a mosoly a legjobb álarc, amit a világ felé mutathatsz, és a legerősebb pajzs, amit magad köré vonhatsz. Igaz, hogy új életet kezdtem az ország másik felén, ahol senki sem ismert, de gyorsan megtaláltak az emberek, és sikerült kitörnöm a korábbi szerepemből. Visszagondolva örülök, hogy azok az évek olyan erőssé tettek, és rálbresztettek, hogy semmi nem ér annyit, hogy feláldozzam érte a büszkeségem.

Mindig van EGY ember, aki nem a külsőd látja, hanem téged.

Ha vannak kérdéseid, esetleg szeretnél beszélgetni, írj nyugodtan privátot.