Miért nem képesek válaszolni az emberek az e-mail és iwiw-üzenetekre? ! Nagyon elegem van.
A problémám a következő: egyetemista vagyok, az utóbbi időben minden összejött, az elmúlt hetek azzal teltek, hogy utólagos tárgyfelvétellel próbálkoztam és a kreditjeimet számolgattam (kiderült ugyanis, hogy elcsúsztam vhol, vmiből). Több üzenetet is meg kellett írnom (titkárságra, csoporttársaknak), és azt kellett tapasztalnom, hogy azok az emberek, akikkel napi kapcsolatban állok és jó a viszonyunk, napokon, sőt! heteken keresztül nem válaszolnak az üzeneteimre. Tudom, hogy megnézték, mivel iwiwen ennek utána lehet járni.
Korábban is előfordult már ilysmi nem egyszer, de mindig nyeltem. Általában azt tapasztalom, hogy ha a válasz nem jön azonnal vagy egy-két napon belül, akkor később se fog.
Az a fura, hogy akik nem válaszolnak, a legközelebbi találkozásunkkor úgy jönnek oda beszélgetni, mintha mi sem történt volna. Komolyan nem értem, hogy lehetnek néhányan ennyire - azt kell, hogy mondjam - bunkók, hogy nem képesek két sorban visszaírni, miközben tudják, hogy számomra fontos dologról van szó.
Más is tapasztalta ezt, vagy csak én vagy ennyire peches? (... Vagy jelentéktelen? ... :(..) Mit lehet ilyenkor tenni és miért ilyenek az emberek?
Most jópáran megcsinálták ezt, úgyhogy el vagyok keseredve. :(
válasza:Nekem is van hasonló tapasztalatom, igaz, teljesen más téren.
Én általában kommenteket szoktam írni az ismijeim képéhez, term. mindig vmi pozitívat, de választ sose kapok rájuk.
Persze, nem azért írok, hogy mindenképp hálát váltsak ki az emberekből, de ha nekem vki ilyesmit írna, hogy:"Aranyos cicusod van." vagy "Nagyon szépek vagytok így együtt.", erre én kivétel nélkül mindenkit méltatnék rá, hogy legalább megköszönjem, elvégre jól esik az embernek az ilyesmi.
Én speciel nagyon szeretek levelet kapni, és írni is.
Ez amolyan kamaszos hóbort, amiből még nem sikerült kinőnöm...
Amit Te írtál, hogy nem válaszolnak, az nem biztos, hogy azért van, mert nem akarnak, hanem lehet, hogy olyan terjedelmű válaszuk van a leveledre, hogy jobbnak tartják, ha szóban mondják el és nem írnak vissza ( kicsit linkségből ), hogy:"Inkább személyesen."
:D
válasza: válasza:Engem barátnőm szokott megkeresni msn-en, hogy segítsek neki az angolban pl.
Magyarázzak el ezt-azt.
Ilyenkor mindig skype-olunk ( az is ingyen van..:P), mert képtelen lennék vele írásban kommunikálni erről.
Egyszerűen én sem értem, miért van mindenki az iwiw-től elszállva, az oldal karbantartás alatt van állandóan, az iwiw mobil + sz@rt se ér, van úgy, hogy nem is tud belépni rá pl. aznap a címzett, mikor éppen küldöd az üzijeidet, vagy egész nap nincs gépközelben.
válasza:Köszönöm a válaszokat! Néhányan félreértették a kérdésemet: nem arra keresem a választ, milyen egyéb módokon tudnék még kommunikálni velük, hanem arra, hogy egy egészen egyszerű "gesztust" miért fárasztó megtenniük. A napi kapcsolat jelenleg kilőve, mert tavaszi szünet van - ezért is küldtem iwiw-üzeneteket (és azért iwiwen, mert ott látom, ha elolvasták). Skyp és msn azért nem OK, mert velük nem olyan közeli a kapcsolatom, hogy msn-en pl. fönt lennénk egymásnál, és terhelni sem akarom őket azzal, hogy elkérem az msn-címüket és előre beszélgetési időpontot egyeztetek velük azért, hogy aztán ott kérdezzem meg azt, amit egy pár mondatos üzenetben is meg tudok.
A kérdéseim egyébként tényleg rövidek, nem terhelnék senkit olyasmivel, ami számára időigényes - csupán egy-két mondat lenne az egész, mégsem válaszolnak (tisztelet a kivételnek).
Szóval: a gondom továbbra is az, hogy nem fér a fejembe, hogy olyan emberek, akikkel hetente egyébként többször is összefutok, jó a viszonyunk (oké: nem baráti, mert nem tudunk egymásról túl sokat, de normális) miért nem képesek egy-két szót böfögni, ha szökőévente egyszer írok nekik? (És ráadsul nem szívességgel keresem meg őket, csak pl. egy információra vonatkozó kérdést teszek fel.)
Azért fáj ez különösen, mert nekem bárki írt eddig, mindig azonnal válaszoltam, segítőkész voltam, és abban a hitben éltem, hogy ezb a természetes, mások is így tesznek. Sajnos azonban ki kellett derülnie, hogy az a ritka, ha vki válaszol... :/
Csak éppen az okát nem értem továbbra sem.
válasza:Kedves utolsó válaszoló! Köszönöm Neked is, hogy írtál! :)
Annyi kiegészítést még hozzátennék, hogy a "titkárságon" nálunk nappali tagozatos diákok (pl. csoporttársam, akit megkerestem a kérdésemmel) is dolgoznak, úgyhogy nem egy "komoly" szervről van szó - tényleg csak hozzáállás kérdése, válaszol-e vagy sem.
A dolog másik fele: kiselőadást tartok vkivel egy hét múlva, felosztottunk közösen egy témát, de olyan szerencsétlen voltam, hogy nem írtam fel, melyik az enyém. Emlékszem rá, mit beszéltünk meg, de egy üzenetben visszakérdeztem, hogy biztos legyek benne, xy rész-e az enyém. Egyetlen szavába kerülne a válasz - megnézte az üzenetet és semmi... Ha válaszolt volna, most nyugodtabban állhatnék neki a kiselőadásnak, így viszont van bennem egy pici idegesség, hogy jól emlékszem-e.
Megérteném ezt a reakciót, ha minden nap üzenetekkel bombáznám a csoporttársaimat - de ilyesmi tényleg nagyon ritkán fordul elő, ráadásul ennek a lánynak most először írtam.
Ezért is haragszom.
És kérem, senki ne jöjjön azzal, hogy fel kellett volna írnom a témámat - mert igen, igaza van, ... de a probléma régen nem itt kezdődik. :(
És nem érzem magamat hibásnak azért, mert információszerzésre használom az iwiwet (elvégre az Üzenőfal és az üzenetküldési lehetőség is ezt a célt szolgálja), és nem telefonszámok után nyomozgatok, hogy "élőszóban" informálódjak. Igen, valószínűleg akkor azonnal válaszolnának, hiszen nem tudnának hogyan kitérni a válaszadás alól - de én még ott tartok, hogy - mivel én emberséges vagyok - elvárom, hogy mások is azok legyenek velem szemben.
válasza:Én például hetente egyszer felnézek az iwiw-izére, mert nem érdekel jobban. Ami fontos azt szóban vagy teljesen személyesen intézem.
Mi annó az egyetemen úgy kezdtük, hogy szépen csináltunk egy listát, amiben benne volt mindenkinek a száma, és a mélcíme, majd ezt mindenki megkapta.
válasza:Kedves Kérdező!
Nekem az a meglátásom, hogy túlságosan erőlteted a kapcsolattartást, mert valamilyen szinten szeretet-hiányod van, ezért várod el, hogy jobban odafigyeljenek Rád.
Nem írnám ezt, ha Te nem írtad volna:
"Skyp és msn azért nem OK, mert velük nem olyan közeli a kapcsolatom, hogy msn-en pl. fönt lennénk egymásnál, és terhelni sem akarom őket azzal, hogy elkérem az msn-címüket és előre beszélgetési időpontot egyeztetek velük azért, hogy aztán ott kérdezzem meg azt, amit egy pár mondatos üzenetben is meg tudok."
Én meg pont az msn-nel vagyok úgy, hogy nekem az a "tűzkeresztség".
Aki ott szóba áll velem, azzal máshogy is fogok tudni kommunikálni, aki ott folyamatosan szürke, az vagy rejtőzködik, mikor én be vagyok jelentkezve ( ilyen is van ), vagy letiltott – nálam ugyanez a szitu egy-két nemkívánatos személlyel kapcs., de én ezt valahol természetesnek tartom.
Nem kell ehhez olyan hű, de jó baráti viszonyba lenni, egyszerűen tudni kellene hol a határ oda - vissza.
Sőt, én még olyat is szoktam csinálni, hogy pl. ha e-mailt írok barátnőimnek vagy akár az iwiw-re, msn-re írok egy rövid üzit, hogy "Önnek szöveges üzenete érkezett." :D
Régebben én is jártam így, hogy nem kaptam választ a mailjeimre, de mint utóbb kiderült, az illető napok óta nem nézte a postafiókját, mert senkitől sem várt levelet.Ez ilyen egyszerű, és szerintem nem kéne ennyire drámaian felfognod.
Köszönöm az utolsó két választ is! :)
A "szeretethiány"-elmélet abszolút nem igaz - és ezt nem azért írom, mert "valamin rajtakaptak és most úgy érzem, hevesen tiltakoznom kell". Nekem vannak szerencsére barátaim, és ők válaszolnak is az üzeneteimre. Itt most nem róluk van szó, hanem a felszínes kapcsolatokról - azokról az emberekről, akikkel elvileg jóban vagyunk, akik csoporttársak, akikkel állítólag segítjük egymást, és akikkel nagyon jól el lehet beszélgetni két óra közötti szünetben, de ilyenkor nem segítenek. Nem fognám fel drámaian a dolgot, ha pl. nem utólagos tárgyfelvételről lenne szó (sok minden múlik a gyorsaságon, ha nem engedélyezik, plusz fél évet még maradnom kell) vagy pl. egy kiselőadásról.
Nem értem, miért olyan nehéz elképzelni, hogy tényleg minden úgy töténik, ahogyan leírtam. Persze, ha nem lenne nagy a tét, most én sem pattognék, de azért több, mint durva, hogy a leendő diplomások (értelmiségiek) ennyire nem figyelnek oda egymésra. És még mielőtt félreértenétek: ez közel sem egyedi probléma, mások is sokszor mondják, hogy nem kapnak választ az e-mailjeikre, üzeneteikre, pedig annyira nyilvánvaló, hogy megkapta a másik fél (itt hangsúlyozom megint: iwiwen látni lehet, ha megkapták).
De ezzel kapcsolatban felvethetnénk egyéb "finomságokat" is: például, miért csinálnak úgy az utcán régi ismerősök, mintha még életükben nem láttak volna, és miért nem viszonozzák a köszönést sem, stb.? (Nem csak én vagyok így ezzel, az ismerőseim, barátaim közül többen is.)
Nem hiszem, hogy túlérzékeny lennék, ha TELJESEN alapvető dolgokat várok el más emberektől. És szeretethiányom sincs. Egyszerűen csak nem értem, miért így működik a világ.
... Az utolsó előtti válaszadónak üzenem: igen, anno mi is összegyűjtött egymás e-mail címeit, de azzal se jobb a helyzet, mint az iwiw-üzenetekkel (tisztelet a kivételnek persze). :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!