Ha valaki abba a városba jár/járt középsuliba ahol felnőtt /kiskora ota ott él ált. Isibe is ott járt/ az tényleg nehezebben tud önállósodni ha elkerül messzebbre később?

A városunkban jártam gimi végéig suliba. Nagyon szerettem itt, és tényleg kicsit visszahúzódó is voltam, de alapjáraton talpraesettnek neveltek, úgyhogy miután elkerültem 200km-re főiskolára, fél órát sírtam, miután otthagytak az albérletben a szüleim, lakótársak meg még nem érkeztek meg, aztán rájöttem, hogy fene jó lesz ez így. :D És emlékszem, 3 nap múlvára ígértem az első hazalátogatásomat, amiből végül 3 hét lett. :D És semmi gondom nem volt. Főztem, mostam, takarítottam, minden ment flottul. :)

Nem tudom, ki találta ki ezt, de abszolút emberfüggő. Van, akire igaz, mert burokban nőtt fel, de én pl 18 évesen 300 km-re költöztem onnan, ahol felnőttem (rühelltem otthon lakni), aztán, ahova kerültem, gyakorlatilag megtaláltak az emberek, és a segítségükkel viszonylag gyorsan megtanultam mindent, ami szükséges, hogy ellássam magam - ösztöndíjból meg el az öneltartás is összejött. Nekem a szabadság mindent megér.

Én egy faluban laktam, középiskolába egy 25 km-re lévő kisvárosba jártam, de otthon laktam 22 éves koromig. Mindig visszahúzódó voltam, aztán 22 évesen kimentem külföldre bébiszitternek. Imádtam kint lenni, egy évet voltam kint és mire visszajöttem eltűnt az a visszahúzódó kislány aki voltam. Osztálytalálkozón még meg is jegyezték a többiek, hogy senki nem gondolta volna rólam, hogy én egyedül ki merek menni külföldre.

Én otthon lakok még mindig 21 évesen. 10 km-re lévő főiskolára járok, így hülyeség lenne beköltöznöm koleszba vagy albérletbe is, amíg anyagilag nem tudok megállni a saját lábamon. Én már most érzem magamon, hogy iszonyatosan nehéz lesz az elválás. Nem az, hogy 100 km-kre költözök a lakóhelyemtől, hanem felfogni azt, hogy mostantól már nem az otthoni szobám az otthonom, a családommal sem találkozok mindennap, ahogy az ottmaradt barátaimmal sem. Már előre félek kicsit tőle, az első pár napot én is tuti végig sírnám majd, de szerencsére jól tudok alkalmazkodni. Sok időt töltök egyedül utazgatással külföldön, így a házimunkával, önállósággal nincsen baj, egyszerűen csak nagyon ragaszkodó vagyok, így nehéz lesz. Talán egyszerűbb lett volna, ha gimi után elkerülök másik városba, talán nem... ezt már sosem fogom megtudni. :)