Ennyire kitarulkozni a "vilagnak" a kozosségi oldalakon normalis, vagy csak én tartom furcsanak?

engem nem zavar. Mondjuk nekem nem volt UH képem, nem volt mit feltenni, meg még nem az igazi, bármi történhet szülésig.

Az újszülött kislányom tiszta, pólyás képeit, amik a kórházban készültek, igenis felraktam! Hogy miért? Mert irtó büszke vagyok arra, hogy született egy gyönyörü, egészséges kisbabám. Meg másokat is érdekelt, a frissítések még inkább, sokszor mondták, hogy régen láttak új képeket róla.

Nekem tökmindegy ki mit tesz fel. Szíve joga, engem nem zavar, ha érdekel, úgyis elolvasom. Volt, hogy meglepödtem egyes régen látott embereken, de jól esett, hogy kb. tudom mi van velük.

Ennyi a véleményem.

Kicsit túl van dimenzionálva ez is. Mint ahogy a tv-t szidják sokan, hogy "jajj, mit tolnak az arcunkba". Igen, de ott a kezükben a távirányító, lehet csatornát váltani vagy megnyomni a kikapcsoló gombot.

Elvileg civilizált lények vagyunk, tudunk különbséget tenni, döntéseket hozni, választani.

A FB-on pedig számos olyan funkció van, amivel be lehet határolni, kire vagyok kíváncsi. Nekem is van fent egy idegesítő ismerősöm, aki ott éli az életét. Beállítottam, hogy ő se lásson semmit tőlem, én se tőle. Ennyi. Hüledezés helyett.

Engem is zavarnak ezek kicsit. Vannak dolgok, amik senkire sem tartoznak, de mindenki láthatja, mert a tulajdonosa közzéteszi..

Ez legyen annak a baja, aki megmutatja ezeket a privát dolgokat és vállalja minden ilyen közzétett fotó v. videó következményét!

Ez nem annak a gondja, aki láthatja őket. Legalább tudod, hogy "milyen", aki ezt felteszi.

Akinek nem tetszik, az szerint az ilyen túl közlékeny, indiszkrét, esetleg magamutogató benyomást kelthet..

Akinek tetszik és egyetért vele: kedves,jó fej, h megmutatja, közvetlen, "nem irigy", stb..

Szerintem el lehetne küldeni azt a képet privát mail-ben is... Nem hinném, hogy 100 legjobb haverja v. b.nője van az illetőnek, de ez legyen az ő gondja. Ez nem időspórolás, mert pár másodperccel és klikkeléssel lenne több külön csatolni a fotót.

Nekem sem szimpatikus, ha valakinek semmi sem szent és kitesz bármit... Sokszor csak magát teszi nevetségessé.

Mindenki maga dönti el,hogy mi fér bele.Én szeretem,mikor ismerőseim babás,pocakos stb. képeket raknak fel,mert van,akit évek óta nem láttam sajna...Egyébként lehet én gondolom furcsán,de ezek a közösségi oldalak pont ezért jöttek létre,hogy nyomon követhessék egymás életének alakulását a barátok.

Szóval engem egyáltalán nem sokkol,valószínűleg mert én már nagyjából ebbe nőttem bele a magam 25 évével,az öcsém meg aztán pláne...

A facebook-on nem a valós embert látjuk, hanem az imidzset, amit kreál magának. Ez mindenkire igaz.

Én úgy vagyok vele, hogy képet e-mailben is lehet küldeni, de még jobb személyesen megmutatni. (Mert valljuk be, a többség nem az amerikai keresztszülőknek post-ol.)

Bár nincs gyerekem, de soha nem raknék fel róla képet. Semmilyet. Az internet örök.

Egyébként az, hogy min röhög egy csapat csaj, ugyanolyan releváns, mit Béluska kakijának a színe.

Én is fenn vagyok, mert már évek óta rabul ejtett a Cafe World. :D

Egyébként amiatt se árt alaposan beállítani, hogy mit ki láthat, mert egy esetleges álláskeresésnél első lendülettel néznek rá az ember profiljára a munkaadók a közösségi portálokon. Ha kint van egy kép, ahol épp az előző napi durva buli van dokumentálva, hááát, nem előny.

Egyszer belfutottam ilyenbe, azóta csak olyan bejegyzések lettek nyilvánosak, amely pozitív rám nézve (pl sikerült egy újabb vizsga, hurrá; szép volt a külföldi út; köszi a szülinapi köszöntéseket, etc.)

Viszont a szakmailag releváns képeket (pl. tolmácsoláson készült) bő nyállal töltöm fel egy-egy mappába, hogy legyen mit nézegetnie a potenciális főnöknek.

Ha ügyfél dicsér meg, azt is bárki láthatja.

A személyes, magánjellegű dolgok erősen szűrve vannak, max egy "mikor kávézunk, rég láttalak" publikus.

Szerintem a "huszonéves nyugdíjasok" sokkal rosszabbak, mint azok, akik ilyen képeket osztanak meg egy olyan szolgáltatással, ami erre készült. Arra, hogy ismerőseiknek egyszerre(nem értem, hogyan hasonlítható össze az email csatolmány ezzel?) mutathassák meg, hogy éppen mi történik velük. Ismétlem, erre való, ezért készült.

Mindenki azt néz meg, amit akar, a többit ignorálja, eltünteti, letiltja, ha akarja. Mit csinálnak az említett "huszonéves nyugdíjasok"?

Szörnyülködnek, elítélnek, megdöbbennek.. "Bezzeg az én időmben..." és társaik.

Akkor a kérdés felötlik: mit keres annál az embernél, annál a képnél? Ha a döbbenet olyan foka lett rajta úrrá, miért időzik el az adott embernél, ahelyett, hogy értelmes felhasználó módjára egy egérkattintással távolabb kerülne? Miféle messzemenő következtetést lehet levonni egy képből, ami valaki életének egy nagyon kis szegletét ábrázolja?

Ha a tulajdonosnak jó, a másiknak miért rossz?

Ugye véletlenségből sem rosszindulatból?

Én meg azt nem értem, hogy NEM hasonlítható össze az e-mail-lel. Specifikus embereknek megy, egyszerre több címzettnek is el lehet küldeni. Azért biztos van ebben valami kis magamutogatás is.

Közösségi oldalakon egy kép van rólam, hogy felismerjenek. Ha valakinek meg akarok mutatni valamit, máig e-mailben küldöm. De még jobb, ha felugrik egy teára meg sütire. Ha ettől nyugdíjas vagyok, boldogan vállalom.