Mit gondoltok, hogyan itélhetnek meg minket, magyar embereket kulfoldon?

Oké, igaz. Bár én alapvetően ma élőkre gondoltam :D

Másrészről azért ha belegondolsz, erősen érdemes elgondolkozni, mennyiben magyar egy világszerte ismert magyar. Ez a jelző ugyanis az általad említettek közül csak Lisztre és Lugosira igaz.

Ha jobban megnézzük: Liszt nem is volt magyar a szó szoros értelmében, nem beszélt magyarul, nem élt a magyarok között, hogy őszinték legyünk, gőze nem volt a magyarokról. Elég meghallgatni a mayar vonatkozású műveit, szépek meg minden, de amennyi erővel magyarnak nevezi őket, ugyanúgy lehettek volna lengyel vagy skót művek. Ez az értékükből mit sem von le, azt viszont gyönyörűen mutatja, mennyi fogalma volt Lisztnek a magyarokról. Semennyi.

Lugosi pályája pedig sajnos tipikusnak mondható: Magyarországon nem tudott kibontakozni, elüldöztük, aztán amikor kiderült, hogy külföldön elismerik és értékelik, akkor verjük a mellünk, hogy magyar.

Filmekben nem nagyon vagyok otthon, ezért rákerestem a Wikipédián, és egy igen szemléletes adatra bukkantam: a Magyarországon és külföldön forgatott filmjei listájára. Íme:

Magyarországon:

Nászdal (1917)

Leoni Leó (1917)

A régiséggyűjtő (1917)

Az ezredes (1917)

Casanova (1918)

Lulu (1918)

Álarcosbál (1918)

Küzdelem a létért (1918)

Tavaszi Vihar (1918)

Lili (1918)

Az élet királya (1918)

„99” (1918)

Külföldön:

Die Frau im Delphin, oder 30 Tage auf dem Meeresgrund (1920)

Der Fluch der Menschheit - 1. Die Tochter der Arbeit (1920)

Die Teufelsanbeter (1920)

Hypnose (1920)

Der Tanz auf dem Vulkan - 1. Sybil Young (1920)

Der Tanz auf dem Vulkan - 2. Der Tod des Groβfürsten (1920)

Nat Pinkerton im Kampf, 1. Teil - Das Ende des Artisten Bartolini (1920)

Der Januskopf (1920)

Lederstrumpf, 1. Teil: Der Wildtöter und Chingachgook (1920)

Der Fluch der Menschheit - 2. Im Rausche der Milliarden (1920)

Auf den Trümmern des Paradieses (1920)

Lederstrumpf, 2. Teil: Der Letzte der Mohikaner (1920)

Die Todeskarawane (1920) - Scheik

The Last of the Mohicans (1920)

Apachenrache, 3. Teil - Die verschwundene Million (1921)

Ihre Hoheit die Tänzerin (1922)

The Silent Command (1923)

The Rejected Woman (1924)

He Who Gets Slapped (1924)

The Midnight Girl (1925)

Daughters Who Pay (1925)

Punchinello (1926)

How to Handle Women (1928)

The Veiled Woman (1929)

Prisoners (1929)

The Thirteenth Chair (1929)

Such Men Are Dangerous (1930)

Wild Company (1930)

Renegades (1930)

Viennese Nights (1930)

Oh, for a Man (1930)

Dracula (1931)

50 Million Frenchman (1931)

Women of All Nations (1931)

The Black Camel (1931)

Broadminded (1931)

Murders in the Rue Morgue (1932)

White Zombie (1932)

Chandu the Magician (1932)

The Death Kiss (1932)

Island of Lost Souls (1932)

The Whispering Shadow (1933)

Night of Terror (1933)

International House (1933)

The Devil's in Love (1933)

The Black Cat (1934)

Gift of Gab (1934)

The Return of Chandu (1934)

The Mysterious Mr. Wong (1934)

The Best Man Wins (1935)

Mark of the Vampire (1935)

The Mystery of the Marie Celeste (1935)

The Raven (1935)

Murder by Television (1935)

The Invisible Ray (1936)

Postal Inspector (1936)

Shadow of Chinatown (1936)

S.O.S. Coast Guard (1937)

The Phantom Creeps (1939)

Son of Frankenstein (1939)

The Gorilla (1939)

Ninotchka (1939)

The Dark Eyes of London (1940)

The Saint's Double Trouble (1940)

Black Friday (1940)

The Devil Bat (1940)

You'll Find Out (1940)

Invisible Ghost (1941)

The Black Cat (1941)

Spooks Run Wild (1941)

The Wolf Man (1941)

Black Dragons (1942)

The Ghost of Frankenstein (1942)

The Corpse Vanishes (1942)

Night Monster (1942)

Bowery at Midnight (1942)

Frankenstein Meets the Wolf Man (1943)

The Ape Man (1943)

Ghosts on the Loose (1943)

The Return of the Vampire (1944)

Voodoo Man (1944)

Return of the Ape Man (1944)

One Body Too Many (1944)

Zombies on Broadway (1945)

The Body Snatcher (1945)

Genius at Work (1946)

Scared to Death (1947)

Bud Abbott Lou Costello Meet Frankenstein (1948)

Mother Riley Meets the Vampire (1952)

Bela Lugosi Meets a Brooklyn Gorilla (1952)

Glen or Glenda (1953)

Bride of the Monster (1955)

The Black Sleep (1956)

9-es terv a világűrből (1959)

Igen, büszkék lehetünk rá, hogy életműve jelentős részének köze nincs Magyarországhoz. Én ezzel inkább nem kérkednék... arról nem is beszélve egyébként, hogy Lugosit amúgy is románnak szokták gondolni.

Olyan nemzetközileg ismert és elismert magyar természetesen számtalan van, aki itt született, aztán elment és külföldön alkotott. De ezeket én nem számolnám bele. Az, hogy a művészeink, tudósaink nagy részét elüldözzük, nem hagyjuk érvényesülni, inkább szégyen számunkra.

Olyan művészre gondolok, aki itt él, itt alkot, itt tud kibontakozni, nem kell ehhez külföldre mennie. Akire gondolva nem kell szégyenkezve lehajtani a fejünk, hogy még egy ember, akit elüldöztünk. Az általad felsorolatk közül azt hiszem, egyedül Makoveczre illik ez, más kérdés, hogy őt vajon mennyire ismerik külföldön. Mivel főleg Magyarországon épített, így igen valószínűnek tartom, hogy elég kevéssé, kivéve talán szakmai körökben.

Irigy vagy, megennéd az egész tortát? Egyedül? Nem osztod meg senkivel? Akkor meg minek ?:-D

Igen igazad van itthon nehéz a közeg, Könnyebb világhírűvé válni mint igazi elismerést kapni itthon, és a motiváció is nagyobb ez irányba.

Nemrég alkottak egy törvényt a magyarságra vonatkozólag: magyar az aki annak mondja magát és van azért egy kicsit vérség is benne. Még ha nem is örülök hogy külföldről akarnak ide szavazni, azért visszamenőleg ugyan ezt ne tagadjuk meg senkitől.

És kit vársz kinek kéne felkarolnia magyar művészeket a tömegkommunikáció világában? Sokkal több a művész, milliósra a kortársakat nagyon ritkán címkézik fel, pont ezért mert tömeges. Az utókor fogja eldönteni melyik kevésre lehetünk igazán büszkék.

Egyébként műértő üzletemberek kellenének, nem az állam, és nem én mert csóró vagyok :-) Azok tudnának belefektetni meg marketingelni az ilyen művészeket.

De az is lehet hogy a mai magyar kortárs olyan szar hogy nem is érdemes vele foglalkozni.

Makovecz épületei gyönyörűek és érdekesek is, minden település büszkesége, ahol van ilyen, szerintem a turisták is szeretik :-)

Az a helyzet, hogy vannak műértő és műkedvelő üzletemberek. Valamint nagyvállalatok is sokszor támogatják a művészeket. Néhány példa: BM Duna szimfonikus zenekar, MÁV Szimfonikus Zenekar, Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar - ezeket az állam illetve nagyvállalatok támogatják. De például mint legismertebb, ott van a Soros alapítvány, ami hihetetlen mértékben támogatja a kultúrát. De a legtöbb bank is nagy mértékben támogatja a képző-, zene-, film- vagy színművészetet.

Na most gondold végig, milyen az átlagmagyar megítélése az államról, a multikról, a bankokról vagy Sorosról. Valahol itt van elásva a mi tragédiánk...

A Müpába 500 Ft a belépő, ha diák vagy. Budapesten szinte minden nap vannak ingyenes koncertek is. Mi ezen a drága? A legtöbb színházba egy ezresért be tudsz menni a kakasülőre, ahonnan ugyanúgy látsz. Mi ezen a drága?

Nem a pénzről van itt szó, hanem a felfogásról. Hogy az emberek nem akarnak minimális pénzt sem áldozni a kultúrára, sőt az is fáj nekik, ha az állam vagy egyéb alapítványok támogatják (vö. "Miért nem inkább szociális támogatásokra fordítják azt az összeget?" - ami nem árt ugyan, de kicsit sem lendíti előre a kultúrát. Nem is csodálom, hogy aki elkotni akar, az menekül innen).

ma 09:27

Te nagyokos ha Liszt nem magyar volt akkor mi?

Vitatott, magyar és osztrák szülők gyereke volt, az Osztrák-Magyar Monarchia területén született, de a szülőfaluja jelenleg Ausztriához tartozik. Élt Ausztriában, Franciaországban, Angliában. Ellátogatott Magyarországba, de például Oroszországba is. Anyanyelve a német, hatvanévesen tanult meg magyarul, de nem valami jól.

Ez azért távolról sem ugyanolyan magyarság, mint amit mi annak tekintünk.

Hozzátenném, nem jogi, hanem szakmai értelemben érdekel Liszt magyarsága. Ha ismernéd a művészetét, értenéd mire gondolok. Ha nem ismered, ismerd meg, mert nagyszerű. Kapásból ajánlom összehasonlítási alapnak Kodályt. Ha egy pici érzéked lesz a zenéhez, érteni fogod, miről beszélek.

z igazság az,hogy külföldön nem nagyon ismerik a magyar hírességeket.

Mondok példát.

Angliában élek.Amikor angol tanfolyamra jártam(ahol én voltam egyedül magyar,a többiek,lengyelek,brazilok,kínaiak voltak) A tanárnő kérte,hogy mondjuk dolgokat ami a saját hazánkhoz köti.

Én gondoltam olyasmit mondok ami a világon is ismert.Kezdtem a legegyszerűbbel a Rubik kockával.Kiderült,hogy még a brazilok is ismerik a rubik kockát,ahogy az angol tanárnőm is.De meglepődtek amikor azt mondtam,hogy magyar találmány,mert mindenki biztos volt benne,hogy francia találmány..Úgy is van a köztudatukban :(

Meséltem a C.vitaminról..Német találmánynak gondolták..A többit már meg sem említem..

De nem ez volt a szomorú hanem az,amikor elmentünk Londonba egy múzeumba,és hologram feltalálójakét még véletlenül sincs megemlítve,hogy a magyar Gábor Dénes érdeme.Csupa angol,és német tudósok neve állt ott is..Mintha Gábor Dénes nem is létezne..

Szóval mi magyarok lehet hogy tudjuk mi mindent köszönhet a világ a magyaroknak,de ez sokan nem is sejtik...

Hogy ítélnek meg minket magyarokat?

Tegnap történt velem az este.

Egy angliai városkában élek. Tegnap a párommal szokás szerint elmentünk bevásárolni a helyi LIDL-be. Rendszeresen ide járunk.Szokásunk szerint egymással csakis magyarul beszélgetünk..A pénztárnál a lidl dolgozó (aki lengyel) megkérdezte,hogy mondjuk már el,hogy milyen nyelven beszélünk egymással,mert nem tudják eldönteni a kollégáival.Sokszor mint visszatérő vásárlók hallják,hogy beszélünk,de nem angolul.Mondtuk,hogy magyarul beszélgetünk..A lány meglepődött,mert mint mondta voltak magyar ismerősei de nem ismerte fel a magyar beszédet.Mondta,hogy a kollégái már elképzelni sem tudták,hogy milyen nyelven kommunikálunk,mert míg ő dallamosnak hallja,a másik kolléga szerint olyan mintha folyamatosan káromkodnánk.A végére hozzátette,hogy bár sosem járt Magyarországon minden vágya hogy lássa Budapestet,mert csodaszép városnak tartják..Végül is megbeszéltük,hogy Budapest tényleg sokkal szebb mint London..(ezt már többen is mondták)

Külföldön azért nem olyan rossz a vélemény a magyarokról..csak otthon mindenki ezt mondogatja..