Miért romlik folyamatosan a teljesítményem? Köze lehet ennek ehhez?
Azt vettem észre, hogy manapság egyre rosszabb a teljesítményem.
Példa:
Tavaly ismétlő magyar érettségi. Nagyon egyszerű volt, sokat készültem rá, ennek ellenére a legkönnyebb részét, a szövegértésnél buktam rengeteg pontot. Holott az azt megelőző évben a szövegértésnél kb. 2 pontot buktam összesen.
Idén angol ismétlő érettségi, 1%-kal lett jobb, mint a két évvel ezelőtti. Holott a két évvel ezelőttire semmit nem készültem, egyáltalán, középiskolában sem tanultam angolt, alig jártam be az órákra, ennek ellenére nagyon jó lett. Tavaly tettem le egy angol nyelvvizsgát. Oda megtanultam a nyelvtant, a szókincsem is bővült. Idén az angol ismétlő angolra (közép) is készültem, gyakoroltam (100%-ot akartam), de csak 1%-kal lett jobb.
Általánosan érzem azt, hogy egyszerűen egyre jobban eresztek le, az egyetemen sem tudok normálisan teljesíteni. Vitaminokat szedek, nem segítenek semmit.
Lehet ennek köze a rossz magánélethez? Teszem azt, hogy nincsenek barátaim, rossz hangulatom van mindig stb.
válasza:Szerintem a magánéleti problémák elég komolyan tudják rontani a mentális teljesítőképességet, nem csak a tanulásnál, hanem pl. a stressztűrést is.
Én is határozottabban rosszul viselem a munkahelyi dolgokat és lassabban haladok az egyetemmel, amióta a haverjaim szétszéledtek a szélrózsa minden irányába + szakítottunk a barátnőmmel.
25F
válasza:A rossz magánélet vezethet ehhez. Én is hasonló dolgokat vettem észre magamon az első vizsgaidőszakban - idegen város, idegen emberek, idegen környezet meg is hagyta rajtam a nyomát, az első vizsgaidőszakom katasztrofálisan sikerült hiába tanultam, amennyit bírtam. Aztán második félév elején kezdtem jobban megismerni a lakótársaim, eljárni velük, a mostani vizsgaidőszak pedig így nézett ki: minden héten berúgtam, rendszeresen a város másik végén kötöttünk ki, így piásan legalább 10 kilométert kellett gyalogolni, ha nem a reggeli busszal akartunk hazaérni, alig volt nap, hogy ne mentünk volna valahova, most meg van egy négyes átlagom, ami jövőre nagyon sok ösztöndíjjal kecsegtet ezen a szakon.
Remélem, lejön, hogy ebből azt akartam kihozni, hogy nyiss egy kicsit a külvilág felé, fogadd el önmagad, ahogy vagy, legyél elégedett magaddal (ne akarj 100%-ot, ha tudod, hogy 90-re vagy képes, mert csalódni fogsz), ne legyenek túlzott elvárásaid magaddal szemben, ha pedig pozitív a kisugárzásod, a világ is nyitni fog feléd: barátokat szerzel, magabiztosabb, és kiegyensúlyozottabb leszel.
Igazából nem tudom, reméltem, hogy majd az egyetem eltereli a gondolataimat erről, és valamivel jobb lesz, de nem lett az.
Igazából nagyon régóta ilyen a helyzetem, elég durva dolgot tettem meg majdnem, szóval ebből nem tudom, hogyan tovább.
A válaszokat köszönöm.
válasza:Szerintem kicsit fogd vissza az elvárásaidat magaddal szemben, elég ha - ahogy írta a második válaszoló - megelégszer 90%-kal egy vizsgán. Az még mindig ugyanaz az érdemjegy. Ilyen magasra helyezett lécnél nem csoda az állandó csalódottság/kiábrándultság.
És keress egy közösséget, ahol hasonló korú emberekkel jól érezheted magadat, anélkül hogy bármi kötelező elvárást támasztanának veled szemben.
És ne aggódj, ez egy olyan helyzet, amiből ki lehet lábalni.
Igazából nem a léccel van a probléma. Az érettségi a pontok miatt kellett volna.
Ellenben a mostani egyetemi szakomon meg épphogy átmegyek mindenből, igaz nem a legkönnyebb szak, lehetnék sokkal jobb is, de sokszor egyáltalán nem haladok a tanulással, mert egyszerűen nem megy, olyan szinten rossz hangulatban vagyok, hogy nem tudok odafigyelni.
válasza:Ismerős helyzet, én pl. itt (gyk.hu) töltöm az időmet tanulás helyett, mert képtelen vagyok koncentrálni a tanulásra. A munkahelyemen ellenben viszonylag jól megvagyok, még mindig én kapom a nagyobb precizitást igénylő javítási műveleteket.
Mit tanulsz most, és mire szeretnél átjelentkezni?
(Mármint ha nem túl indiszkrét a kérdés)
Jogot tanulok, e mellé akartam még a pszichológiát párhuzamosan. De nem sikerült. Pedig sikerülhetett volna.
Az a probléma, hogy a magánéletem kb. 10 éve, vagy inkább amióta megszülettem, pocsék. Soha nem voltam boldog, soha nem éreztem jól magam. Ez idáig ki tudtam iktatni ezt az életemből, nem figyeltem oda az életnek ezen részére, és valamennyire jó is volt. De most már nem megy, pár éve csak csúszok.
Kb. 7 éve merült fel először az öngyilkosság gondolata, ami azóta is itt van, és sokat gondolok rá...
válasza:Ajha, érdekes párosítás. Azért elég időigényes lehet, van pár joghallgató ismerősöm, akik csak azt csinálják, és panaszkodnak hogy így sincs elég szabadidejük.
Az öngyilkosság szerintem mindenkiben felmerül előbb-utóbb, de úgy hogy csak egy állapotot ismersz (ezt a kedvetlenséget/szerencsétlenséget amiről írsz) szerintem nem lenne célszerű. Előbb jó lenne megismerni milyen boldognak lenni, aztán ha boldog állapotodban még mindig úgy gondolod, akkor teszel amit akarsz.
Egyébként ha élőben beszélgetnénk, akkor most kérdezném meg, hogy kérsz-e egy sört. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!