Kiábrándultam az emberekből. Más is érez így?

Annyira rossz, hogy az összes nagy barátságomból nem maradt semmi..Egy barátom sincsen.. :(

A pasik mindig csak átbasznak és kihasználnak...Egyszerűen már azt érzem, hogy nincs már olyan, hogy őszinte barátság, vagy igaz szerelem...

Annyira nem tudok már hinni az ilyesmiben, és annyira giccsesnek találom, hogy néha már a hányás kerülget...

Annyira szeretném azt hinni, hogy még találok olyan barátot az életemben, aki nem egy sz*rkeverő k*rva, de egyszerűen már semmi reményt nem érzek, hogy olyan barátot találjak egyszer, aki tényleg mindig mellettem van.

Tudom, hogy mindenféle kapcsolathoz 2 ember kell, és nagyon sok munka van benne, de egyszerűen eddig, mind baráti, mind párkapcsolatban mindig azt éreztem, hogy én kaparok csak, a másik fél meg egyáltalán nem töri magát.

Nem tudom mit csinálok rosszul, vagy mi a baj velem, de sokszor már annyira fáj, hogy nincs kihez szólnom, és már lassan "belebetegszem" ebbe az egészbe.

Június végén lesz egy éve, hogy munkát keresek, azóta sem találtam semmit, pedig vagy 200 helyre küldtem neten az önéletrajzomat, ha nem többre, személyesen is csomó helyen voltam, áruházakban, mindenhol, de semmi. Annyira kilátástalan minden, és olyan jó lenne, ha legalább 1 igaz barátom lenne, de közben meg az van bennem, hogy ilyen nem is létezik, és csak magamat áltatom, hogy egyáltalán ilyet remélek az élettől. :(

22/L