Miért hazudunk? Jobban érezzük magunkat utánna?

Nagy levegő mert nem olvastad végig a kommentem:

Újra: Megmondanám, hogy láttam egy nővel, de nem mondanám meg hogy fogták egymás kezét (ala. félreérthető részletek). 3. utas megoldás és vitatható hogy hazugság-e.

HA magamra gondolonék csak elhallgatnám az egészet, annyira jó barátnő vagyok, hogy ezt nem tenném (Ezzel cáfolom a csak magunk miatt hazudunk tételét néhány válaszolónak). :P

Szerintem elég információt adtam ahhoz, hogy megkérdezze a pasit, hogy ki volt az. (Ha már úgyis gyanakszik) Nem oldhatom meg a problémáikat helyettük... Ennyi amit tehetek úgy, hogy nem kockáztatom, hogy értelmetlenül rontsak a helyzeten.

Egyébként ha olyan egyszerű lenne az élet, hogy "hogyha nem tett semmit nincs félnivalója" nem mennének szét párok hülye félreértések miatt (és nem lenne ártatlanul elítélt a börtönben sem) stb..

Ja és a lehető legrosszabb helyzettel való fenyegetés / ijesztgetés gyökér egy manipulációs technika. Nálam nem is működik (csak rossz pontokat szerzel vele).