Úttörőséged emlékei?

A piros nyakkendő eleinte csak pamutból volt, mindig vasalni kellett.Aztán jött a nylon, de annak nagyon béna volt az alakja, sosem tetszett (a háromszögnek alig volt magassága).

Emlékek:

őrsgyűlés,

őrsi napló,

egy osztály - egy raj,

úttörőtábor nyaranta (jó kis éjszakai őrséggel),

minden úttörőcsapatnak (rajok összessége az iskolában) volt egy négyjegyű száma és egy neve,

"Az úttörök 12 pontja", amit kívülről kellett tudni (a kisdobosoknak 6 volt),

úttörő-egyenruha (amit az Úttörő Áruházban vagy az Úttörőboltokban lehetett megvenni),

nagy szégyen volt, ha valakit nem vettek fel úttörőnek (akár a gyerek hibájából, akár a nem megfelelő származása miatt)

Sokat tudnék mesélni...

Azt a piros nyakkendőt nálunk a suliban mindig kellett viselni, még akkor is, ha nem volt semmilyen ünnep. Hogy utáltuk! Persze ünnepekkor is mindig otthon felejtettük, ilyenkor az osztályfőnök megszidott minket.

Ugyanolyan kötelező volt, mint az iskolaköpeny. Ma már egyik se muszáj.

Ünnepek alkalmából voltak jó kis akadályversenyek, ezek alapból jó hangulatúak voltak, csak nálam is mindig az volt a baj, hogy otthon felejtettem a nyakkendőmet... Ezért aztán pontlevonás járt és persze jól le lettem szidva, hogy miattam nem nyerhet az őrsünk... Na persze nem csak miattam, nem én voltam az egyetlen, aki otthon hagyta :D Voltak az őrsben különféle tisztségek, mindenkinek kellett vállalni valamit, én szakács lettem és ezért főzőtanfolyamra kellett járnom :D Jó buli volt, csináltunk mindenféle egyszerű kaját, paprikás krumplit, gulyást, ilyesmit :) Alapvetően voltak jó hangulatú események, a baj az volt az egésszel, hogy kötelező volt.

Meg hát én hívő keresztény családból származom (és őrzöm is a hitem) és ezt nem nagyon értékelték, lehetőleg el kellett hallgatni, mert különben nemigen vehettél részt a jobb dolgokban. Persze a "vigyázbanállós" ünnepségek mindenképpen kötelezőek voltak.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Az az "úttörőbolt" az Úttörő és ezermesterbolt volt. MIndenféle érdekes dolgokat tartottak, forrasztópákát, faragható fadarabokat, modellezéshez dolgokat, rádiózáshoz.

A tanároknál nálunk mindig volt tartalék nyakkendő. Olyan szerintem nem volt, hogy valaki nem lehetett úttörő. És senkit nem zavart a vallásosság se. Elsőáldoztunk, is bérmálkoztunk is amellett, hogy őrsvezetők voltunk.

Nagyon érdekes volt, ahogy a rendszerakármi után emberek mondták, hogy "végre, járhatunk templomba". Pedig meg se próbáltak előtte. Hogy meglepődtek volna, hogy hányan és kik voltak a korai misén vasárnap.