Aki még ismerte valamelyik dédszülőjét, milyen emlékei vannak róla?

Nekem még most is él:) Minden alkalommal amikor találkozunk beszélgetünk:D és minden egyes beszélgetés alkalmával visszaidézi a kis kori emlékünket,hogy miket mondtunk és ,hogy mit csináltunk:) Lehet unalmasnak hangzik,sőt...az is,de én úgy vagyok vele,hogy talán nem sokáig fogom ezt hallani tőle:(

Szokott mesélni a régi időkről,a férjéről néha...:)

15/L vagyok.

3 dédnagymamámra is emlékszem:

A legidősebb már leesett a lábáról, tolószékkel járt. De már nagyon lrtelmesen nem tudott beszélni, a köszönést értette, mindig imádkozott, és újságot olvasott. 98 évesen halt meg.

A másik dédimet szerettem a legjobban! Ő közel is lakott hozzánk, vele töltöttem a legtöbb időmet, megtanított tejbegrízt főzni, gyógyteákat inni, és megtanította nekem az állatok tiszteletét. Nagyon szerettem. És habár makk egészséges volt, megöregedett, leesett a lábáról és 96 éves korában meghalt :(

A harmadik dédimmel nem tartottuk a kapcsolatot, ugyanis a nagymamám megszökött tőle 18 éves korában a szerelméhez, a leendő nagyapámhoz, akik házasságára nem adott áldást :) De már ő is meghalt 94 évesen.

16/L

Szia!

Én az anyai ágon lévő dédszüleimet ismertem,az apai dédnagyszüleim már nagyon régen meghaltak. Nyaranta sokat voltam náluk, nagyon szerettek engem, mert bár rajtam kívül van még 2 dédunokájuk,ők nem jártak hozzájuk,mert ők városban laktak,és azt mondták, hogy nem járnak a falura a paraszt emberek közé. A papával mindig mehettem az állatokhoz,én etettem a tyúkokat,meg a kisnyusziknak is adhattam füvet. Meg volt egy ilyen nagy hintaszéke,és délután, ebéd után mindig ott pihent, én meg állandóan ott forogtam körülötte, hogy vegyen engem az ölébe,és akkor úgy menjen a hintaszék:):) A dédimamának tudom hogy sokat fájt a háta,ezért nehezen hajolt már,a haját pedig mindig kontyba hordta, és mindig elmondta, hogy ha rám néz akkor egy kisangyalt lát,mert olyan búzaszőke göndör hajam volt,amilyen neki is régen:):) vasárnap segítettem neki kalácsot sütni, de mindig elmondta, hogy ne menjek közel a kemencéhez,mert fájni fog ha megégetem magam,meg hogy ne kergessem a kecskét,mert nem fog nekünk akkor tejet adni:):) este pedig csendben kellett lennem amíg imádkozik,de aztán ha nehezen aludtam el,mindig mesélt nekem:) Most hirtelen nem jut más eszembe,ha valami lesz még írok. Na és neked kérdező? Te ismerted a dédszüleidet?

Dédimamám ma is él,98 éves, apróságokon kivül semmi baja,fürgébb néha mint én. (ha nála vagyok,reggel mire felkelek,kész az ebéd,este 11kor meg még állatokkal foglalkozik)

És a beteg lányát ő gondozza.

szerencsére nagyon jó állapotban van,mind fizikailag mind szellemileg,robogóval közlekedik,és interneten tartja a kapcsolatot több rokonnal

Rajta kivül egyik dédipapómról vannak halvány emlékek,lovai voltak,mindig felültetett rá,hogy tanuljak meg lovagolni,én meg féltem tőlük,mai napig félek a lovaktól.első kép ami beugrik róla,áll a keritésnél,tartja a ló kantárját és pipázik.

Többi dédszülő meghalt a születésem előtt

24/N

Szia!

Én csak egy dédimet ismertem, anyukám anyukájának az anyukáját. Azt tudom, hogy mindig nagyon örült nekünk, meglátogattuk, de nagyon messze éltünk egymástól, így túl sokat nem találkoztunk.

Viszont ami miatt elsősorban írok az az, hogy nekem még mindkét nagymamám él, túl vannak lassan a 74. életévükön. Van két gyerkőcöm, 3 és 6 évesek. És nagyon szeretném, ha minél gyakrabban mehetnénk a dédihez, hogy a gyerekek ismerjék meg és szeressék őt nagyon. Olyan fontos lenne, mert a mai öregekhez csak nagyon kevés hasonló van. Annyi szeretet, annyi tisztelet, annyi bölcsesség van bennük. Nagyon sokat tanulhatunk tőlük, és ezért csak szeretnünk kell őket! Szóval én amilyen gyakran csak lehet, viszem a dédihez a kicsiket, és mindig mesélek nekik arról az időről, amikor még én is kicsi gyerek voltam, és hogy a déditől mennyi de mennyi mindent megtanultam.

Remélem, hogy még rengeteg időnk lesz együtt!