Miért mindig azok panaszkodnak, akiknek a legjobban megy?

Tipikus magyar mentalitás sajnos a panaszkodás, az örökös elégedetlenség. Amivel én egyébként nagyon nem értek egyet. Persze, mindig lehetne jobb vagy szebb az életünk, de én úgy gondolom, hogy igenis tudnunk kell megbecsülni azt, amink van.

Az ismerősöd meg igazán büszke lehet magára, 30 évesen az apja tarja el. A jóhoz nagyon könnyű hozzászokni, mi lesz ha egyszer nem lesz apuci?

Van olyan, aki nem tud örülni semminek, és nem tudja értékelni a helyzetet. Egyik barátnőm havi 150-et keres, egyfolytában panaszkodik, a másik 80-at keres és egy rossz szava sincs. De ez valahogy mindig így van.

Mondjuk ismerősödnek nagyon ki van nyalva...szóval naná, hogy nem tudja értékelni, ha a sült galamb csak úgy repül a szájába.

NEm mondom, hogy rossz neki, de szerintem ez azért szánalmas...és mit fog csinálni, mikor már nem él az apja?? addig nem fogja megtanulni miről is szól az élet.

De általában tényleg azok panaszkodnak a legtöbbet, akinek nem is megy annyira rosszul...nem tudnak megelégedni azzal, amilyük van, de tenni sem tudnak érte, hogy jobb legyen nekik...

ezt nem tudom elhinni

ha mindent kifizet helyette az apja akkor ezekszerint 150ezret csak arra költi amire akarja... tehát shoppingolgat belőle

akkor mire is nem elég?

nekem ez a sztori magas

Az ember mindig többre törekszik, mint amennyije van. Amíg albérletben laktam, arra vágytam, hogy házam legyen. Amikor házam lett, arra vágytam, hogy autóm legyen. Amikor az is lett, akkor sok tartalékra vágytam. Szerintem még sosem voltam elégedett az aktuális helyzetemmel, de ez mindig hozzásegített ahhoz, hogy küzdjek, és elérjem az álmaim, majd utána új célokat tűzzek ki.

Ha azt mondom, hogy ez és ez elég, akkor sosem akarok előbbre jutni.

Ha az illető apja gazdag, és megteheti, hogy anyagilag támogassa a fiát, akkor szerencsés. Ha én gazdag leszek, én is támogatni fogom a gyerekem minden lehetséges módon. Attól még lesznek ambíciói, fog dolgozni, de nem kell majd 40 négyzetméteren szűkölködnie, rezsit számolgatnia, és a fontos dolgokról lemondania. ha pedig örököl, egy kényelmes életet fog örökölni, nem egy halom adósságot.

Hogy mit fog csinálni ha az apja már nem él?

Semmit.Továbbra is jól fog élni,és továbbra is panaszkodni fog.

Az ilyen emberek valahogy mindig megtalálják maguknak azt a társat aki az apjuk után szintén elkezdi pénzelni.Így a helyzete csak annyiban fog változni,hogy lesz egy férfi az oldalán..

Egyébként a családom pár tagja is dettó ilyen..A tesóm ha lehet mondani a gazdagok csoportjába tartozik.Tele van pénzel és évente 3-4-szer is mennek nyaralni..Mindenük megvan,és nem okoz neki gondot ha hirtelen fél millióra lenne szüksége.Csak kiveszi a bankból és ott van.Mégis úgy panaszkodik,és rossz hallgatni.Vagy a sógorék.Minden szart felvásárolnak kezdve a laptoptól a kameráig.Mégis úgy sír a szájuk,hogy néha beragasztanám..Nyafognak hogy ennyi adósságuk van,de mindig áll pénz a házhoz..Sose értettem,hogy a rengeteg elmaradt tartozásokkal ,felszólításokkal őket miért nem szorongatják meg..

Valamiért az ilyen embereknek mindig szerencséjük van..

Irigy nem vagyok,csak bosszant,hogy nekem egy idegen országban kell lennem,hogy boldoguljak,és amikor hazamegyünk látogatóba,csak azt hallgatjuk,hogy bezzeg nekünk milyen jó,mert ők már tök szerencsétlenek..(mi még félre tenni sem tudunk,mert az én fizetésem csak a lakás bérleti díjára megy el..)